ZÉDÉ

2017.01.05 13:00

Zakkant Domina röviden ZÉDÉ, második gyermeknek érkezett a családba. 

Mivel az első is lány volt, így az apuka fiút várt, akit Dominik névre kereszteltek volna. Sajnos a csodaszép kisleány élete ezzel megpecsételődött, hiába volt csuda-szép, gyakorlatilag fiúnak nevelték. A nőnek egyébként sem volt becsülete a családban... Ez sajnos generációk óta így volt. A Nagyapa vasszigorral vezette a családot. Élet-halál ura volt. Mindenben ő döntött, a pénzt, ingatlanokat, vagyont is ő kezelte. Szava szent volt. Ha valaki vitatkozni mert, hamar megkapta a magáét... Szó szerint. A fizikai fenyítés és a lelki terror alapvető nevelési elem volt a családban.

 

ZÉDÉ gazdag családba született, ahol mindenki a családi vállalkozásban dolgozott. Így volt ez generációk óta. Hiába szeretett volna valamely családtag állatorvosnak tanulni, helyette a gumi üzemet vezette... ZÉDÉ sorsa a születéssel megpecsételődött...

 

A Nagyapa – egyébként erőteljes férfi a javából – alapvetően szerette a férfias dolgokat. A fegyvereket, lovaglást, motorozást, íjászatot és persze a pénzt és a vele járó hatalmat...

 

Így hát szegény leány-gyermeknek jó előre lehetett látni a sorsát. Azonban ez a sors kegyetlen és ha azt hitted ZÉDÉ sorsa egy tipikus nagyvárosi polgári leány sorsa, akkor még nem számoltál az apával....

 

Az Apa:

Bár inkább írjuk idézőjelbe, így: „az Apa”. Mert van aki ötven év alatt sem nő fel az apasághoz és az, hogy röpke szerelmeskedések közben felelőtlenül szétszórja magját, az nem feltétlenül nevezhető Apának. Ilyen apa volt ZÉDÉ nemzője is. Egy örök gyerek, egoista pöcs. Ettől több szót nem is érdemelne, ha nem tenne tönkre maga körül életeket, asszonyét (Anyáét) gyermekét egyaránt. ZÉDÉ apja élsportolóként fürdött a sikerben, így veleszületett jellemhibája csak tovább erősödött. Az embereket, beleértve a családtagokat és gyermekeit – semmibe nézte. Az élsport arra tanította, hogy lényeg a győzelem, az EGYÉNI siker, a többiek meg elmehetnek a sunyiba...

 

Így hát egy szép karácsony reggelen az Apa bejelentette: elhagylak titeket... Aztán úgy jó 15-20 évre meg is feledkezett gyermekeiről.

 

ZÉDÉ – ha van karma – előző életében biztosan tömeggyilkos volt, mert ilyen családot és gyermekkor mivel érdemel ki egy gyermek? A lány egyébként alapvetően szép és kimondottan okos volt. IQ-ja 140 körüli, de a történtekből érthetően EQ-ja a mínusszal mérhető. Már gyermekként az embereket semmibe vette. Nem tisztelt senkit és semmit. Miért is tette volna? A domináns Nagyapa mutatta a példát – így lehet érvényesülni, így lehet tiéd a világ. Így a kisleány kötődése és szeretete az állatok felé fordult. Gyermekként a lovak között nőtt fel. Ők voltak az igazi társai. Őket tudta tiszta-szívből szeretni, csak velük érezte jól magát. Az emberekhez nem volt kötődése. A Nagyapától azt látta, hogy az emberek arra valók hogy használjuk őket – céljaink szerint.

 

Ha ez nem volna elég, volt még egy dolog, ami tovább bonyolította a dolgot és a családi kapcsolatot. Ez pedig a rivalizálás...

Talán ez is a Nagyapától ered, mindenesetre a családtagok élete arról szólt, hogy ki tesz le többet az asztalra, ki ér el több sikert. Így a kéz testvér lány élete is erről szólt. ZÉDÉ pedig a vele született tehetségével és adottságaival ott alázta a nővérét ahol tudta...

 

Az iskolát (egyetemet) egy év után otthagyta...

Hiába volt okos, hiába ment könnyen a tanulás, nem tudta tisztelni tanárait.

 

A családhoz sem kötötte semmi...

És nem hogy nem kötötte, de lázadó természete azt mondta – Nem! Nem fogok a pult mögött állni, hogy a családi vállalkozást építsem. Így egy nap, egyetemet és családot hátrahagyva, átkelt az óperenciás tengeren, hogy szerencsét próbáljon....

 

Szegény édesanyja, aki alapvetően egy jó ember és mindenekelőtt jó Anya volt, éjszakákon keresztül zokogott, hiszen lánya búcsú nélkül ment el. A leány ekkor tett először tanúbizonyságot arról, hogy az emberekhez nem köti semmi és bármikor, bárkinek hátat fordít.

 

Akár még sajnálhatnánk is ezt a leányt, hiszen a „körülmények, meg az őt ért traumák”... De ne feledjük, mindenkinek meg van a szabad akarata, hogy másképpen éljen, mint elődeik.

 

ZÉDÉ a tengeren túl hamar megtalálta helyét és Szerelmét – egy gazdag üzletember személyében.

Mivel – a történetből kiderül miért – erőteljes apakomplexussal küzdött, így apakorú vőlegényt választott. Sajnos ez a Szerelem sem volt az „igazi”, a leány egy év után hátat fordított neki. ZÉDÉ életében ez a ciklikusság egyébként megfigyelhető: egy év egyetem - egy év szerelem... Néha pár hónappal több.

 

Így hát ZÉDÉ szépen hazautazott, és megismerkedett Ferdinánddal...

 

 

- a fotó csak illusztráció -