Vihar előtti csend.

2017.03.07 21:48

Csendes időszak következett Ferdinánd és szerettei életében.

Amolyan vihar előtti csend.

 

Csendes, de azért izgalmakban teli, hiszen Ferdinánd és családja sosem a könnyebb oldaláról nézték a dolgokat. Tavalyi döntésük – és igen mozgalmas évük – után, új úton indultak. Járatlan ösvényen, ahol szó szerint senki nem járt előttük.

 

Ferdinánd úgy döntött hátat fordít a múltnak és elenged mindent. Így elengedte mindazt, amit az elmúlt években kemény munkával teremtett. Eladta birtokát és felszámolta javait.

Értékes, évek alatt gyűjtött és felhalmozott dolgait osztotta szét barátai és ismerősei között. Volt amiért csak egy mosolyt kért, volt amiért egy üveg bort, vagy darab sajtot... Az igazi értékeknek azonban nem fordított hátat, csak a tárgyakat engedte el.

 

A nehéz év, kemény őszt hozott a költözésre. Így Ferdinánd elengedte a kényelmet is, összehúzta magán báránybőr bekecsét és nekivágott a télnek.

 

Kemény volt a tél, rég nem látott keménységgel köszöntött és tavaszig itt is maradt.

 

Az öreg harcos a kandalló tüzénél és családja szereteténél melegedett esténként...

Ez a tél megpróbálta embert és állatot egyaránt.

De ez egy másik történet, talán majd megírom, úgy ahogyan megesett.

 

Ez a történet azonban a hirtelen beköszöntő tavaszról szól, a teremtésről, a megújulásról.

 

Na nem úgy ahogy ZÉDÉ annak idején hazudta „el tudtam engedni az autómat” - írta a rajongói klubba – amitől sokaknak még a bugyijuk is nedves lett – miközben a lopott kocsit egyszerűen lefoglalta a rendőrség... Na ja, így könnyű elengedni.

 

Ezen töprengett Ferdinánd, miközben éppen az egy évvel ezelőtti közösségi megosztását nézte.

„Telefonom odalett, így új számon hívhattok” - írta akkoriban.

 

Odalett...

De szépen fogalmazott... Valójában lecsúszott ZÉDÉ szintjére.

Oda lett, mivel lefoglalta a csendőrség a TEK-es lerohanást követően. Ahogy még sok más mindent...

 

Ezen töprengett Ferdinánd, miközben nézegette a lefoglalást megszüntető határozatot.

Hát ha lassan is, de eljutottunk ide. Most vissza kap mindent... Mármint a tárgyakat. Azt, ami sosem ért számára semmit. Amit ezentúl elvettek, azt nem adja vissza semmi. Még a bosszú sem és a káröröm sem, így Ferdinánd nem is gondolt ilyesmire.

 

„Van elég ember akinek úgy is csak ezen jár az esze.” – gondolta.

 

- a kép csak illusztráció -