„Túl lehet élni egyedül – de minek...”

2017.03.26 19:21

„Túl lehet élni egyedül – de minek...”

 

(Papica)

 

 

Annak idején a honlapunk egyik aloldalaként elindítottam egy rovatot, „Túlélés tár” néven.

Három megírt cikk után az egészet eltettem a háttérbe, úgy éreztem nincs rá „kereslet”.

Egyrészt aki alszik, az még most is alszik, neki felesleges írnom.

Akik meg „felébredtek”, azok mind okosok, mind tudják a tutit, 99%-uk megmondó ember. Tele van velük a prepper fórum és a fészbukos prepper közösségek. Ahonnan mára engem kitiltottak, - bár okát nem tudom.

Tény, hogy 20-30%-ba GYAKORLATI tapasztalataimat osztottam meg a sok fotelforradalmár között, lehet, ez csípte valaki szemét.

 

Nem mai gyerek vagyok, mindig is felkészülten néztem szembe a világ dolgaival. 2008-ban Hetesi és Géczy szembesített az eljövendővel, azóta kimásztam az V. kerületi fotelemből, vettem egy tanyát és fogytam 25 kilót. És készülök.

 

Nem rettegésből, ez amolyan hobbi.

Mi gyerekként spontán megéltük azokat melyeket most felnőttek prepperkedés és buschraft néven – felnőtt fejjel – mint valami világmegváltó hőstett élnek meg. Mi egyszerűen élveztük és tettük a dolgunkat. Nem is sejtettük, hogy 40 év múlva ez egyes embereknek a hobbija, szenvedélye lesz...

 

Most 2017-et írunk és úgy döntöttem mégis megnyitom ezt az aloldalt.

Egyrészt a megmondóemberek és vietnami veteránok mellett megjelentek a „laikusok”, akik érzik, hogy a világ változik, így nekik szeretnék segíteni.

Másrészt elegem van a néphülyítésből, hogy huszonéves „instruktorok”, akik még katonák sem voltak, túlélési tréningeket vezetnek és mindenféle hülyeséget oktatnak.

 

A biztosítékot a múlt héten az csapta ki, mikor valaki megosztott egy B.O.B. tartalmat, melyben az egyik legfontosabb eszköz (a túléléshez) a lábgombásodás elleni krém volt...

Hát nekem nem igazán van rá szükségem, ha csak kenyérre nem lehet kenni, de legyen tápláló és jóízű...

 

Így hát írni fogok néha pár sort, de csakis laikusoknak.

A hivatásos rettegők kerüljenek!

A prepperkedés egy jó hobbi, amilyen a terep futás, a hard-dog racing, vagy a siklóernyőzés. Nem félelemből tesszük, hanem magunk szórakoztatására.

 

Amit írok az a saját szemszögem, nem arany igazság, nem is középút. Inkább egy szélsőség. Így mindenképpen érdemes a véleményemen túl mások írásait is olvasni, de legfőképpen gondolkodni és tapasztalni.

 

Hát rajta... :-)