Rendszerhiba.

Lassan egy hónapja nincs közvilágításunk.

Nem tudom ki találta ki, hogy itt a tanyán legyen közvilágítás, de ideérkezésemkor már volt. Út, közmű, szemétszállítás nincs, és akkoriban csak egyetlen ember lakta, de közvilágítás épült, pályázati pénzből persze. Az utolsó viharban ez is tönkrement és a szolgáltatónak azóta sem jeleztük. Minek?

Ha a kutya ugat, akkor a kínai „fegyverlámpával” a szomszédos hegyoldalig bevilágítok, de az éjjellátó is alap tartozék egy ilyen tanyán.

A héten a mobil szolgáltatás is meghalt, se telefon, se internet.

Jó félnapba került, mire észrevettem… Mondtam is a mamának, - „Lehet, hogy összedőlt a rendszer csak éppen nem vettük észre?”

A napokban az elektromos-fa tüzelésű bojlerünk is megadta magát. Pontosabban az elektromos része mondta fel a szolgálatot. Eddig csak időnként gyújtottunk bele, vagy a napmelegítőt használtuk, amire szükség esetén az elektromos rész ráfűtött.

Ha elromlott, elromlott, majd megjavítom gondoltam, majd befűtöttem. Ennek harmadik hete. Azóta naponta begyújtok, pár hasáb fát, kukoricacsutkát dobok a tűzre és máris kész a napi adag. Még nem alakult ki a napi rutin, így időnként megfeledkezem és van, hogy kifogyunk a melegvízből.

Lassan majd megszokom, úgy érzem, ha reggeli előtt begyújtok, az a legmegfelelőbb. A villanybojler állandóan rendelkezésre áll, ha kell, ha nem. Végül ezt fizeti meg az ember. Most egy kis munkával fizetek, egy héten egyszer megvágom a fát, behozok egy ládával ez kitart, majd naponta egyszer begyújtok. Mire végzek a reggelivel és kimegyek, már elég melegvíz van a napra, nincs vele gondom.

Rend-szer-ben élünk. Mi alakítjuk, - magunknak.

- Katsumoto -