Miért nem vagyunk önellátóak?

2017.01.13 12:21

Gondolatok az önellátásról – azaz a túlélés szintjei.

 

Az elmúlt években egyre nagyobb sláger témának számít az önellátás, pontosabban az önellátó gazdálkodás. Számtalan cikk jelenik meg – közöttük sok külföldi – ami az „önellátásról” szól. Megalakultak az első virtuális közösségek és vannak próbálkozások az igazi közösségek létrehozására is.

 

Az „úton járók” a bőrükön tapasztalják a valóságot, a nehézségeket és a teremtő létet. Sokszor – ha van rá idejük – meg is osztják megéléseiket és tapasztalataikat. A virtuális hálóba ragadtak a véleményüket osztják.

 

Mostanában egyre többen osztják az a véleményt, hogy nincs tökéletes önellátás, senki nem lehet önellátó. Érdekes számomra, hogy miért is foglalkoznak emberek akkor olyan dologgal, amiben nem hisznek. Mintha az ateisták templomba járnának, és a szószékről prédikálnának Isten ellen...

 

 

Mi is az önellátás és miért nem hiszünk benne?

 

Volt e valaha az ember önellátó? Nem? Ha igen, akkor mikor?

Az ember önellátónak teremtetett. A Jóisten elhelyezte a Földön, az Egész részeként és megadta neki azt a lehetőséget és hatalmat, hogy elvegye, használja, hasznosítsa, amire életben maradásához szükséges.

Így volt ez amíg egyedül tekergett a világban és így volt, amikor párt választott. Mert az ember párosodni, szaporodni, túlélni akart. A földön ugyanis minden lényben, életben (fű-fa-virág) bele van kódolva a túlélési ösztön. Menj csak be a bozótosba és meglátod, hogyan küzdenek a növények az életterükért.

 

 

A túlélés szintjei.

 

Az alap-szint az egyén. Aki, ha párt választ, máris magasabb szintre lépett. Ha Családot alapít, családban él, akkor ismét lépett egyet előre a lépcsőn. Kis közösségként, nagyobb közösségként, nemzetként a szintek egyre magasabbak. Legmagasabb szinten a faj, majd az egész élő bolygó van. Viszont ezek a szintek egymásra épülnek, egymás nélkül nem működhetnek. Így az egyén, a csoport rossz cselekedete, nem megfelelő működése az összes szintre hatással van. Ezt éljük meg most, az önpusztítást.

 

 

Az ős önellátó.

 

Az ősember önellátó volt.

Maga készítette szerszámját és ruházatát és maga szerezte be élelmét. Leütött egy hegyi kecskét, - megnyúzta. Volt hús, prém, csont, ín, stb. És az ősember nem ölt szórakozásból, csak annyit ejtett el, amire szüksége volt.

Aztán az ősember rájött, hogy a mamut sokkal több húst, zsírt, és vastagabb prémet tartalmaz, de egyedül nem volt ereje elejteni, ezért szövetkezett, és közösen ejtették el az állatot. Ekkor az ősember megszűnt önellátónak lenni? Szerintem nem.

 

 

A történelem során különböző csoportok alakultak az önellátásra – a túlélésre. Voltak, akik sokáig fennmaradtak, voltak akiket elpusztított egy erősebb, másként szervezett csoport. Egy északi csoportnak mást jelentett az önellátás, mint egy délinek.

 

 

Számomra a Székely népcsoport illetve az általuk sokfelé elterjesztett „Székely rendtartás” egy nagyon gyakorlatias jól működő minta volt. Ők nagyobb közösségekben valósították meg az önellátást.

 

 

Senki nem lehet önellátó”

  • hangoztatják ma sokan. Nem fogok velük vitatkozni, mert az olyan dolog lenne, mintha leülnék velük poharazni, de az italválasztékban csak méreg szerepel.

 

Jómagam az élelmiszerem nagy részét magam állítom elő és magam termelem. Energia terén a rendszerektől, hálózatoktól függetlenül élek. Nagyon ritkán nyúlok a „kinti világhoz” még ritkábban szorulok segítségre. Most éppen mellényt készülök készíteni a juhok szőrméjéből.

És egyszer szeretnék majd egy igazi bőrnadrágot is...

De lehet, hogy a párom, a szomszédasszonyom, vagy gyermekem fogja elkészíteni. Cserébe majd segítem őket olyan tudással, amiben előbbre járok. És így a hitetlenek szemében nem is leszek soha önellátó.

 

 

Miért nem vagyunk önellátóak?

 

A válasz egyszerű.

Nem értük be vele. Nem volt elég amit Isten adott, mi a Hatalmat akarjuk. A Hatalomhoz pedig túllépünk az önellátáson, gyűjteni, harácsolni kezdtünk, elpusztítjuk mások életterét és eszmevilágát. A Hatalom alapfeltétele, hogy ne tudj önellátó lenni, így van hatalmam feletted. Ha önellátó lennél, nem lenne hatalmam.

 

Isten nekünk adta a Földet és az életet.

Rendelkezhettünk vele, ihattuk a folyó vizét, leszedhettük a fák gyümölcsét, levadászhattuk a vadat és bevethettük a földet. Ma semmi nem a tiéd. Se a föld, mely egy hivatalban a neveden szerepel, se a ház, még a gyereked sem, hiszen rendelkeznek mivel oltsd be, hogyan neveld, mire tanítsd. Sok helyen még a vallásod is meghatározzák – ha mást akarsz elüldöznek, vagy megölnek. A vizet pedig palackból iszod...

 

Ma „Mamutra” csak a Mamutra Vadászó Társaság tagjai vadászhatnak. Oda meg nem egyszerű bekerülni. Ha mégis tag lennél, csakis Mamut-lövő fegyverrel és Mamut ölő lőszerrel, csakis Mamut vadásznapokon tehetnéd. Ezeket a törvényeket természetesen a hatalmon lévők írják.

Az ősember ismerte Isten törvényeit, mára meg már nem hiszünk benne, így nem hiszünk az önellátásban sem.

 

Félünk hinni és félünk elengedni félelmeinket.

Sajnos én egy őstulok vagyok és nem félek.

 

 

 

 

- Áldás -