Kezdetek kezdete

2017.01.24 20:08

Kezdetek kezdete

 

A fonal minden kötött vagy szövött textília alapja. Régen állati, növényi rostok megsodrásával készítették rokkán vagy kézi-orsón.

 

Végzettségemet tekintve Nőiruha-készítő vagyok, anyagismeret óra keretein belül az elméleti tudást megkaptuk, gyakorlatra ezen a téren nem, vagy nem igazán volt rá lehetőség.... de ami késik, nem múlik!

 

Kezdésnek egy könyvvel elindulva, fonásoktatásra beiratkozva úgy döntöttem, az idei birkanyírásról nem fogok lemaradni! Ha már van, akkor hasznosítsuk, ha már Ön-ellátás, akkor ne csak a befőttek, lekvárok terén űzzük ezt a fajta életmódot!

 

De ne szaladjunk ennyire előre, hisz nem mindenki él ilyen életet, nem mindenki rendelkezik alapanyagokkal, netán a fonás és a szőttes készítés nem ínyére való, „csak” megmaradna a kötés-horgolásnál, esetleg a szabás-varrás az, ami érdekli.

 

Vannak emberek, akik vég nélkül tudják sorolni kifogásaikat, hogy miért nem indulnak el egy úton, vagy szerintük a boltban vásárolt alapanyagok már nem Önfenntartás...

Valóban, ahhoz a kötőtűt a magunk nevelte fából, esetleg tenyésztett állat csontjából kellene előállítani. Ahhoz, hogy ollónk legyen, el kellene sajátítani a kovács mesterség minden csínját-bínját! EZ HÜLYESÉG!!!!

 

Azért élünk, hogy boldogok legyünk, hogy a mindennapok során megéljünk örömöket! Így bátran vágjunk bele, vásároljunk alapanyagokat és kezdjünk el alkotni!
Egy idő után pedig, némi saját kötésű pulóverek, sapkák, esetleg zoknik után, lehet majd abban leljük örömünket, hogy birkát tenyésztünk, lent termesztünk és fonalat készítünk.

 

Az önellátás olyan, mint egy apró mozaik-kép. Minél több kockáját kirakjuk, annál büszkébbek leszünk magunkra, de egy kép is az első kocka lerakásával készül!

 

 

 

Péntek esti kötőklub....

 

Pár éve megjelent egy bestseller. A könyvesboltban a kezembe véve „elvarázsolt”. Miután fizettem, egyenest hazatekertem és elkezdtem olvasni a sorokat...( 2 nap alatt „megettem”) Ekkor még „csak” horgoltam. 

Akkora sikert aratott, hogy meglepődtem, amikor a kedvenc fonalboltomban - és még jó pár helyen az országban -, megalakultak a „Péntek esti kötőklub”-ok. Ki ropogtatni-valót, ki saját sütivel, vagy üdítővel toppant be. Ez nem volt kötelező, csak egy kialakult szeánsz volt. Kérdésemre, hogy mennyi a beugró?, a válasz ennyi volt; - Díjtalan!

Apropó, majd elfelejtettem; állítólag volt olyan csajszi, aki meló után a hangulat kedvéért ült be!

 

Egy szép nyári, meleg napon, zárás után a klub tagjai összegyűltek, mindenki vitte a saját munkáját, majd segítség, ötletek és minta csere-bere után jókedvűen, vidáman a sétálóutcán keresztül távoztak ki-ki a saját otthonába.....úgy éjféltájban-már bánom, hogy lemaradtam! :-)