Csinos a kanca-szamár

2016.05.29 21:20

Csinos.

 

A történet 6-7 éve kezdődött, mikor ide költöztem...

Édesapám vágya volt egy szamár, nyugdíjas éveit szerette volna „szamaragolással” tölteni. Sajnos ez az álma nem vált valóra, nem érte meg a nyugdíjat, ő is „elhasználódott”, mint számtalan generációs társa.

 

Csinost egy hirdetésben fedeztem fel.

Rögtön megtetszett kedves, vicces kiállása és a megnyerő szöveg, mellyel hirdették. Elutaztam hát és megvettem – úgy hogy előzőleg sosem volt patás állatom. Az akkori – nevezetesen II. Feleségemnek vettem, de az is lehet, hogy egyszerűen így akartam megúszni, hogy kidobjon vele a portáról...

Mert neki sosem volt még gondolatában sem a szamár, de még a lőó se nagyon. Így hát én kezdtem gondozni a szamarat.

 

Az akkor hét esztendős jószág állítólag vemhes volt, később kiderült, hogy ez sajnos nem igaz.

Előzőleg nem nagyon lovagoltam, ismereteim sem voltak sem a tartásról, sem a „használatról”.

Mivel akkori feleségemnek éppen betelt a pohár, így hamar magunkra maradtunk Csinossal. Egy évig kettesben éltünk a jószággal és ő nagyon szívemhez nőtt.

 

Különösebb fenntartás nélkül felültem a hátára és vele jártam a környéket...

Rengeteg dologra megtanított, jó társam lett.

Egy időben a küszöbre kucorodva aludt és úgy őrizte a portát, mint bármely házőrző. Ha valami idegen jött, bőszen nekirontott. Egyszer még engem is körbekergetett a kocsi körül, mikor egy ködös éjjelen új autóval értem haza.

 

Csinosnak érdekes jelleme van. Többnyire bárminek képes elképzelni magát, mint szamárnak.

Mivel szicíliai nagy testű fajtáról van szó, így jól el van lovakkal, általában nem is a rangsor legalján helyezkedik el.

 

Elképesztően okos.

Bármilyen lépcsőn felmegy, bármilyen ajtót kinyit. A lakatot is leveszi... Többször előfordult, hogy bement a házba, nyári-konyhába, műhelybe. Ha bemegy a lakásba bezárja maga után az ajtót!!! Ilyenkor a frász kerülget, ha belépve egy szamár áll a konyha közepén. Nem egyszer hozta rám a szívbajt...

A kenyeresből egy perc alatt veszi ki a kenyeret.

A legkisebb rést is megtalálja, mindenhová bemegy, átmegy. Csak a jól megépített villanypásztor tartja kordában. Egyébként ha meg is lép nem megy el, csak „rosszalkodik” egy sort, majd hisztizik, ha nem tud visszajönni.

 

Nagyon ragaszkodó.

Egyszer egy görbe este után nem jöttem haza, nem akartam már kocsiba ülni. Ő körbejárta a tanyákat, majd amikor megtalált, reggelig várt rám a kapuban.

 

Az elmúlt években számtalan ajánlatot kaptam, de ragaszkodtam hozzá és nem adtam el. Kocsizik, szánkót húz, málhát cipel és szőrén is lovagolható. Készült is számára egy rendkívül mutatós erős farhámos szerszám.

 

Sajnos be kell látnom, hogy Csinosnak nincs nálam jó helye...

Nincs rá időm, szinte sose ülök már rá, kocsiba se fogom egy ideje. Még simogatni sem jut rá időm. Így aztán megérett bennem a döntés: új Jó-gazdát keresek számára. Olyat akinek egy életre szóló társa lesz.

 

Nem eladni akarom, mert értéke számomra felbecsülhetetlen – családtag.

Olyan embert keresek – csak ismerőseim közül – akiről tudom, hogy hasznára lesz és jó Társa lesz.

 

A szerszám vele jár. A kettő eszmei értéke 200.000-Ft, de nem pénzt várok, bármit meghallgatok.

 

Kérlek a cikket ne osszátok, ismeretlennek nem adom!

 

A napokban teszek fel képeket, videókat.

 

Áldás!