BIOSZINGLI

2017.10.17 18:06


BIOSZINGLI - MINDEN NAPRA EGY SZTORI


#mindennapraegysztori
Kerüljön arra, ha érdeklik a helyi látvánosságok, amott, a jurtánál éldegél egy amolyan bioszingli vagy hogy híjják mán, ilyen magános fehércseléd, aki kikőtözött az anyatermészetbe. Eléggé barátságosféle, szeret is beszéni, mög ideje is van rá. Annak osztán se víz, se gáz, se csatorna, se villan, így volt az gyerekkoromba is, mégse vótunk tüle okosabbak. Fejlőnni is köll valamerre, mondanám én, de hát az másképpen gondúja. Kinek-kinek a saját feje szerént. Felülem akár az őskőkorszakba is visszamehet, baltát pattintani, aztán maj azt használja flex helyett. Mit csinál álló nap, azt én nem tudom, van egy kis zöldségese, pár gyümölcsfa meg nehány baromfi, de attul még nem kap derékfájást. A feleségem, az szokott vele szót váltani, mer hát kifúrja őtet a kíváncsiság, mindenkirül mindent akar tudni, sőt még mindennél es többet. Mászik fel a pallásra létrával meg kepeckedik kifelé az ablakon, meg hallgatózik a kert végében, szólok is neki, ne hozza már a szégyent rám, mer elhegedülöm a nótáját. Kinevet, mert amilyen tróger lettem az utóbbi időben, azt hiszi, feltaszajtana játszva. Azért a pletykáit meghallgatom, nem mintha érdekelnének, ez a lányzó aszonta neki, hogy hát ő a lovakkal suttog, egy hullámhosszra kerül velük, és összenőtt a lelkük. Nagyapám jól oldalba tángált volna, ha leállok a lovakkal suttogni ahelyett, hogy itatóra hajtsam őket nyírfapálcával vagy bé a karámba, etetéshöz. De ez meg suttog, azt jó így neki. Aszongya, a növény meg az állat igazibul természet-istenségek, afféle elvarázsolt lúdvércek, megbánja az ember, ha nem ért szót velük idején. Régen ilyesmire nem volt idő, hogy aszondja, szóba elegyedek a brokkolival, amiről akkor azt se tudtuk, mifene, hát az agronómus kihúzta volna minden hajam szálát. Mosógépet se használ az eszemadta, patakban mos meg effélék, télen hólevet melegít, háziszappant kotyvaszt, mindenféle magokat eszeget, mert az egésséges, hát persze a csirke is merő egy egésség, míg el nem nyisszantják a nyakát. Énekel is meg táncol az esőben, de azér nem véletlen, hogy a borosgazdák nem őtet híjják szőlőt kapálni napi tizenkét órában a negyven fokban, szénné is égne az egy szál ruhácskáiban, a kiengedett hajával. Ember kell oda, aki állja. Azt is kiszedte belüle az asszony, hogy hát a termésbül nem bírna megélni, alig művelget valamit, se tehene, se disznaja, csak némi kecske a sajt meg a tej végett. Abbul él, hogy fotózgat, meg amiket kigondol, felteszi az internetre, hogy mások is éljenek ilyen egy szál semmiben a minden közepén, harmónikában a mindenséggel. Könyvekbe fogja az okosságait, és eladja a városi népeknek, akik csudálkoznak, és el is hiszik az utolsó betűig. Nem csoda, hogy folyton irkál, hiszen máskülönben begolyózna odakünn, engem speciel a fene enne meg, hogy nyert-e a Fradi vagy hogy mit beszél a Fókusz az élve eltemetett csecsemőkrül meg hogy bugyit villantott-e Samantha Clarkson vagy hogy a fészkes nyavalyába híjják már! Na de ha mindenki kiköltözne a panelbül egy jurtába, ahogy ez a jány szeretné, akkor ugyan kinek adná el a könyvét arrul, hogy milyen jó a jurtában élni? Akkor inkább a jurtások vennék meg irigykedve azoknak a könyvit, akik a panelban élik meg a harmónikát az univerzummal. Úgyhogy mégis csak jó neki, ahogy most áll a világ. Én már csak tudom, a munkanélküli segélyem javát megittam.

 

FORRÁS: https://www.facebook.com/lackfi/posts/1267240006737486

 

 

- a foto csak illusztrácio -