Az utolsó mese a szeretetről...

2017.02.20 19:25

 

Az utolsó mese a szeretetről...

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Ebben a mesében szó esett Nermálról (főként róla), Ferdinándról és a Kis Hercegről... Voltak még mellékszereplők, ahogy minden mesében vannak.

Egy emberről nem esett szó, a kedvesről, Tündérszép Ilonáról – Ferdinánd társáról.

 

Meséljünk most róla is és próbáljuk nem csak tanulságosan, de amolyan - „minden jó, ha a vége jó” - képen lezárni a mesét.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

Nagy utat jártunk be.

A mese eleje kicsit unalmas, de az elmúlt három év, az elég mozgalmas volt. Voltak Zombik, Sárkányok, és persze a Sötét Törpék...

Látszólag egy folyamatos küzdelem Ferdinánd és kisfia élete...

Látszólag.

 

Mert a valóságban ez nem a küzdelemről szól, hanem a „győzelemről”.

Persze aki nem indul harcba, az soha nem is érhet el sikereket.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Ferdinánd és a Kis Herceg az életük minden napját szeretetben élik.

A napok pedig órákra, az órák pedig percekre oszlanak, így minden-minden perc maga a Játék és a Tanulás. Az a két dolog, amiért leszülettünk a földre.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Az Öreg Harcos, elérve azt a kort, ahol nem csak hallja, érti, de meg is éli mindezt, - igyekezett jó apja lenni a Hercegnek.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

Rengeteget voltak együtt.

Sokszor együtt nézték a napfelkeltét a teraszról, apa ilyenkor napköszöntőt énekelt...

A Kis Herceg szerette apja dalait, hamar megtanulta őket. A katonanótákat ép úgy fújta, mint a betyárdalokat vagy a szeretet dalait.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

Az Öreg, ahol tudta ott védte a kisfiát az elmúlt három év viharaitól.

Így a legnagyobb nehézségeket is szeretetben vészelték át, miközben a világ körülöttük lassan sötétségbe borult.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Mennyi játék, közös felfedező kirándulás...

A nyomok keresése a hóban vagy a nedves fűben. Egy-egy madártól begyűjtése, őzikék és nyuszik meglesése.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Bármennyire is szép volt ez az élet, A Harcos legbelül tudta, hogy kell egy Társ, aki egyúttal az Anyát is jelenti majd a fiának. Nem kereste, inkább csak várakozott, míg a Jóisten elhozta ezt az ajándékát is számukra.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

És nem csak a Társat, az Anyut, de a „tesót” is...

Bár a Kis Herceg imádta a nagytesókat, de azért egy hasonló korú gyermek, már más tészta...

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Ennek immár egy éve.

Azóta a Család összecsiszolódott, a kötelék megerősödött.

 

- a fotó csak illusztráció - 

  • Na már ez a negyedik!” - visítják a szipirtyók és a Sötét Törpék...

     

 

Hát igen...

Így is lehet nézni. Meg másképpen is.

Mert milyen férfi az, aki harminc-negyven évesen még nem kellett senkinek, és nem vállalt felelősséget soha senkiért? Aki nem tudta elkötelezni magát?

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Ferdinánd úgy érezte, más gyermekét is szeretni tudja és ő érte is felelősséget tud vállalni...

 

Teltek a napok, szeretetben – békességben...

És ezen sem a Rákos Daganatok, a Sötét Törpék, sem a Világ Legnagyszerűbb Nagypapája, sem a Zombi támadások nem tudtak változtatni.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

A gyűlölet is erőt ad, de ugyanakkor felemészt. Aki szeretettel él, az felül kerekedik...

Így tanulta ezt Ferdinánd is Öreg Mesterétől.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Nermált elemésztette a harag és a gyűlölet.

Nem volt olyan hónap mikor ne jelentette volna fel gyermeke apját vagy annak Kedvesét...

Mert őt sem kímélte. Mindennel megvádolta őket.

Nem történhetett úgy baj, vagy sorscsapás, hogy azért ne Ferdinándékat okolta volna.

 

A Jóisten, így hiába is akarná tanítani gyermekét.

Bár Nermál önmagán kívül semmiben sem hitt. A Jóistenben semmikép'...

 

 

Amikor a Kis Herceg egyszer vele is áldást akart mondani az asztalnál, Nermál éktelen haragra gerjedt: - „Mi ez a hülyeség!!! Meg ne próbáld még egyszer!”

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Így a Kis Herceg egyre kevesebbet tudta megosztani mindazt a jót és szeretetet, melyet otthonról hozott. Nermál gyűlölt mindent ami Ferdinánddal volt kapcsolatos.

 

Így a Kis Herceg hiába mesélte el jó-szívvel, hogy mi történt vele – ez csak olaj volt a tűzre.

 

Nermál tombolt és igyekezett mindent lehúzni, mindent leócsárolni...

Egy ideig ez ment is... De a Kis Herceg alapvetően jónak született, mint minden ember. Így egy idő után fellázadt a Nermálból áradó sötétség ellen és egyre többet perlekedett vele, míg végül az egész sírásba nem torkolt.

 

 

Nermál gyűlölete csak nőtt és nőtt.

Nem bírta elviselni már fia boldogságát sem, főleg ha az a boldogság „odaátról” eredt. Mindent lehúzott, mindent lefikázott...

 

A lányok – a Harcos kedvese és kislánya – különösen célpontja volt gyűlöletének, hiszen a Kis Herceg imádta őket.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Nermál, ahol lehet ott szapulta, lecigányozta őket, hiába védte a Kis Herceg sírva szeretteit. - „De nem „csúnya”, és szeretem őket....”

A kisfiú csak távolodott az „anyjától”...

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Persze ezért is Ferdinánd a hibás!

Az a suttyó, alávaló...

 

Ha esik, azért, ha süt a nap azért. Ha defektet kap a bicikli, ha nem veszik a sajtot, ha nem olvassák elegen a könyvet. Ha elszakad a villanypásztor azt csakis Ferdinánd téphette el. 

M I N D E N É R T Ferdinánd a hibás...

 

Nermál sosem nézett szembe a hibáival.

Hogyan is tette volna, ha egyszer nem voltak? – szerinte.

 

 

 

Egyszer – még a nyáron – Ferdinánd a családjával kirándult a hegyen...

Gyönyörű kilátás nyílott a Völgyre.

Az aranyló búzában három ló vágtatott - „Na ez csak Nermálé lehet” - gondolta és már nyúlt is a telefonért.

  • Nermál, a lovaid szöknek! Fenn vagyunk a hegyen, innen látjuk őket...”

  • Maguktól sosem szöknek, biztos Te voltál!” - üvöltötte Nermál.

 

Így Ferdinánd soha többet fel nem hívta, pedig a „jó-szomszédság törvénye” első helyen szerepelt.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Nem úgy Nermálnál...

Bár Ferdinánd eladta tanyáját és messzebbre költözött, remélve, hogy a Tücskök nem járnak többet lelegelni a termést, de csalódnia kellett. Nermálnak semmi nem volt szent.

 

Hetente volt rá oka, hogy valamiért átvágjon Ferdinándék több hektáros birtokán. Mondjuk úgy a közepén, vagy a ház mellett...

Bár számtalan út vitt a faluba vagy a Várhoz, de ő (és barátai) valahogy mindig Ferdinánd birtokára keveredtek.

 

Ferdinánd sokat bosszankodott...

Aztán rájött, hogy ez nem is szól másról csak a bosszankodásról és a gyűlöletkeltésről. Így hát elengedte. Ezt is.

Békében akart élni.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Ez Nermál szomszédságában nem ment egyszerűen.

Egy téli napon – talán a Jóisten egy újabb tanításaként – tűzvészben elpusztult Nermál otthona.

 

Ferdinánd volt!!! - visította őrjöngve őrültében Nermál.

Bosszuljuk meg!

Gyújtsuk fel a házát!!!

 

Tündérszép Ilona – az öreg harcos párja - a hír hallatára így szólt:

  • Hívd fel őket. Ott a lakókocsink, adjuk oda, míg lesz hol lakniuk.

    Fogadjuk be őket...”

  • Gondolod...” - nézett szeretettel kedvesére a Harcos.

  • Szerintem ez nem fog működni...”

Nem fűzött hozzá magyarázatot és nem akarta megtörni kedvese gondolatmenetét, inkább csak magában, magának mondta...

 

Nermál tombolt.

- "Ferdinánd!!! Csakis ő lehetett! Öljük meg!"

 

Szerencsére ez az őrült elme még az agy-mosottak seregében sem talált társra és támogatóra tette végrehajtásához – egyedül meg nem volt kedve és bátorsága. Így nem maradt „csak” a fenyegetőzés, a szapulás és persze az újbóli feljelentés...

 

 

Az Öreg Harcos már ezen sem lepődött meg.

  • Őrült vagy”- mondta különösebb indulat nélkül, mintegy tényként, mikor Nermál legközelebb rázúdította minden haragját és gyűlöletét.

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

Ferdinándék hátat fordítottak a gyűlöletnek.

Miközben Nermált a harag emésztette, ők a tavaszi menyegzőt tervezték, remélve, hogy nem rondít bele egy újabb TEK-es rajtaütés. Nermálnál ezt nem lehet tudni...

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

A Nagy Szerelme (Márton) után, Nermál rövid, de annál hatékonyabb „szereplőválogatást” tartott...

Csakis harcosok, vadászok, ex-kommandósok, „instruktorok” (bármit is jelent) jöhettek szóba. Lehetőleg fiatalok és életerősek, akik móresre taníthatják Ferdinándot.

 

Mert Márton ebben nem jeleskedett, hiába unszolta Nermál.

Hát majd a következő...

 

De a „következőt”, következő követte...

Ugyanis a fiatal leányzó - bár vonzó és kívánatos falat volt, de amolyan egyszeri csemege. Mert bármilyen kívánatos volt, ki a franc vállalja azt a cseléd sorsot, melyet Márton betöltött... Ugyanis Nermálnál minden tróger munka a férfira várt.

 

Nem hogy „önellátás”, de a napi rutin, az etetés, itatás is komoly feladat volt annak aki Nermál mellett akart élni.

 

Mert Nermálnak volt napelem és internet a „fan-club” építésére, de egy 12 voltos szivattyút már felesleges, sátáni dolognak tartott, így a férfire várt a napi több száz liter víz kézzel való kihúzása a kútból...

 

Szóval nincs az a nemes p...i, ami miatt a mai „férfi” ezt vállalná. Főleg ha már egyszer meg is kapta.

Így jöttek-mentek a férfiak, míg végül egy csak horogra akadt.

 

Hogy ő valóra váltja e Nermál álmait – az a jövő meséje...

 

 

Ferdinánd és Tündérszép Ilona szeretett a jelenben élni.

Életüket nem álmodták, hanem napról-napra élték.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

Ferdinánd úgy érezte ideje lenne szögre akasztania a kardját, és csak néha, a gyerekek kedvéért "bohóckodni" vele egy kicsit.

De a kard az ember lelkében van... 

Ott nyugszik békésen és nemesen hüvelyében. Ez a penge nem rozsdásodik, nem fog rajta az idő...

Ez a kard nem ketté választ, hanem összetart. Nem pusztításra teremtetett, hanem védelemre. 

Védi a Családot - nemzedékeken át.

 

 

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 

 

Hogy Nermállal mi lesz?

Valószínűleg "publikál" még pár kalandos történetet az élete során, majd szép lassan elemésztődik a maga gerjesztette pokol tüzében... 

 

 

Ha így lesz, a Völgység macskái végre nyugodtan aludhatnak...

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

 


 


 

 

- a fotó csak illusztráció -