A mesés mese...

2017.01.05 19:18

 

Gyönyörű időszak következett.

A történet ismerői láthatják, hogy mennyire különböző életeket kötött össze a sors, de eleinte ebből semmi nem érződött. Ferdinánd, - az érett, bölcs, tapasztalt férfi - jól igazgattatta a dolgokat. Kellő szabadságot adott ifjú asszonyának – tulajdonképpen úgy élhetett ahogyan akart és megvalósíthatta álmait. Ehhez Ferdinánd háttere, kapcsolatai és erőforrásai is rendelkezésre álltak. Így hát a fiatal asszony nem szenvedett semmiben hiányt. Bármit óhajtott megkapott... Legyen az egy drága nyereg, lószerszám, vagy egy kézi készítésű lovaglócsizma, netán egy népviselet...

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

Dolgoznia sem kellett.

Tulajdonképpen azt csinált amit akart. Ha kedve tartotta kedvenc kutyájával kirándult, ha úgy akarta, akár egy egész napra kilovagolt.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

Végül Ferdinánd még a Nagyapához is elment és elhozta Domina – mindennél jobban szeretett - lovát – melyet a lány már két éve nem látott...

 

Azért voltak különbségek és összeütközések...

Ferdinánd Tanító volt... Mester.

Bár visszavonult, bőréből kibújni ő sem tudott. Egész életében tanított. Így amikor a Szeretet Művészetét már nem oktatta, akkor is kereste a közösséget, az embereket, tanítványokat...

 

Ekkoriban Ferdinánd nagy örömét lelte a gazdálkodásban, állattartásban, és az önellátó rendszerek fejlesztésében. Rengeteg időt fordított szenvedélyére, így hamarosan kivételes tudásnak és tapasztalásnak volt birtokosa...

Számtalan alternatív energiát használó gépet épített, a végén még a sajtó is megtalálta... Még cikket is írtak róla, bár ő maga már nem szívesen állt a rivalda fényben. Tanulókat, érdeklődőket viszont szívesen látott. És az emberek jöttek...

 

Hétvégente húszasával érkeztek a lelkes érdeklődők.

Ferdinánd eleinte örült, hogy megoszthatja tudását, bár kérdései merültek fel, mikor azt tapasztalta, hogy egyesek – szinte hakni szerűen – járnak vissza, hogy meghallgassák ugyanazt. Meg is kérdezte tőlük: „Ti mit kerestek itt? Hiszen elmondtam mindent as múltkor. Most sem tudok többet mondani...”

 

Ezeket a találkozókat Domina is élvezte...

Bár alapvetően antiszociális volt, de jól esett neki az elismerés és a hódolat:

„- Ez a sajt csodálatos!! Ettől finomabbat még nem ettem!, Te olyan szép vagy!! Úgy irigyellek...” - és hasonlók...

 

Sokat perlekedett Ferdinánddal: - „ Ne jöjjön ide senki! Bárgyú, szánalmas népség, tele kiéhezett nőkkel...” De aztán a következő „nyílt napon” fenntartás nélkül bezsebelte az elismeréseket...

 

És a virtuális rajongótábor csak nőtt és nőtt. Egyes embereknek valóban ez jelentette az élete fő programját. A férfiak rajongtak érte, a nők csodálattal nézték – álmaikban a helyébe képzelték magukat....

 

Szánalmas.... Tudom. De ez van.

 

A való életben nem mentek ilyen jól a dolgok...

A szomszédok, ismerősök, barátok, családtagok és régi tanítványok, kezdtek elmaradozni.

A hódolattól megnövekedett egó ugyanis nem tűrt egyenlőséget, szomszédságot, barátságot vagy partnerséget – csak alázatot és csodálatot...

 

Így Ferdinánd szomorúan konstatálta, hogy családtagjaik, barátaik és régi tanítványaik, de még a szomszédaik is el-el maradtak. Az általuk szervezett rendezvényeken – melyek tulajdonképpen csak róluk, és nagyszerűségükről szóltak – egyre kevesebben vettek részt a valódi ismerősök közül...

 

- a fotó csak illusztráció -