A Család - ami nevel

2018.06.04 17:49

Nevelés... - kényes kérdés.

 

Előző felhívásunkra többen jelentkeztek és sok új barátra tettünk szert. Érdekes módon többségében gyermeküket egyedül nevelő szülőkről van szó. Környezetünkben, baráti közösségünkben is egyre több olyan szülőt ismerünk, aki egyedül neveli gyermekét.

 

 

EGYEDÜL.

Szó szerint. Nem csak a társ, az apa vagy az anya hiányzik, hanem az egész Család...

 

A jelenlegi nagymama-nagypapa generáció jó része most próbálja learatni a gyümölcsöt, az egész élete munkáját. Többségük most is dolgozik – köszönet a nyugdíjkorhatár kitolásának. Most utazna, nyaralna, ülne egy kényelmesebb kocsiba. Most élvezné az életét, kapcsolatát. Akinek nincs az ismerkedik, flörtöl, szeretői kapcsolatot tart fenn.

Nem kérnek sem a gyermekeikből sem az unokákból és valahol igazuk van. Nem ők a felelősek, hanem ez a ki...szott Társadalom, ami ki lett herélve.

 

 

A Család.

Régen egy család akár száz emberből is állt.

Én még emlékszem, hogy a nagyim születésnapján rendszerint 101-en jöttünk össze. Persze a közeli rokonság nem ekkora volt, de nekem öt nagybácsi, 3 nagynéni jutott, valamint unokatesók, keresztszülők, nagyapák, nagymamák.

Engem mindenki nevelt. Mindenki tanított valamire. Mindenki szeretett, nem voltak türelmetlenek. Mindenkitől kaptam valamit, mindenkinek volt rám ideje. Testvérből már csak egy jutott, de ő és a haveri köre is erős nevelőhatással volt rám.

 

És bizony ott voltak a tanárok, a „nevelők”. Bizony ők is neveltek. Szeretettel, fegyelemmel, következetességgel. Még egy rossz nevelő is jó példa volt számunkra...

 

 

A Mentor.

Ezt a fogalmat is elfelejtettük.

Talán Székelyföldön még él. Régen bevált módja volt a nevelésnek. 

Az én mentorom - így utólag felismerve - Sanyi bácsikám volt. 

A Mentor az, akivel olyan dolgokat beszélhet meg a gyermek, amit a szülővel nem. És a Mentor olyanm tanácsot adhat, amit a szülő nem tehet meg. A Mentor sokszor cinkos, ő az aki látszólag hallgat. Bár legtöbbször átbeszéli a szülőkkel, sőtt a szülőknek is tanácsot ad. Persze a gyermek - mentor bizalmi viszony soha nem sérülhet, a szülő sosem élhet vissza azzal, ha valamit megtudott a mentortól. A mentor egy bölcs ember, ami független a korától. 

 

 

Programozás.

Ma nem nevelnek, programoznak. Tévével, internettel, iskolával.

Az alapokat a Családot régen szétcseszték. Nem az egy-pár modellre gondolok, az nem család...

Zombikat nevelnek az utókornak...

 

Mindannyian érezzük a nevelés hiányát. Olykor egymástól, vagy internetes fórumoktól kérünk tanácsokat. Sokszor olyan esetekben amikor kézenfekvő a válasz... Kézenfekvő, egyszerű, de egyedül nem megy.

 

Szóval most itt a nyár...

Lehetőség, hogy gyermekünket elvigyük, „Családot” keressünk nekik.

Nem, nem arra gondolok, hogy megszabaduljunk tőlük és betegyük valami táborba. Építsünk családot, fogjunk össze „egyedülállók”.

Nálam mostanában többen jártak és látványos volt a gyermekek fejlődése. Közösen, egymást kérve, egymást segítve, egymást felhatalmazva, megbízva, átlépünk problémákon. Persze ehhez szerencse is kell, hogy azonos értékrend mentén éljünk, de aki nem oda való az majd megkeresi a saját útját.

 

Keltsük életre a TTT.

Találjunk egymásra!

 

 

Áldás!