A „Bérgyilkos” halála...

2017.05.25 11:04

 

 

Van egy érdekes mondás mifelénk – mondta Ferdinánd,

Isten nem siet, de nem is felejt...”

 

Aranyigazság ez.

Így egy napon a mi Bérgyilkosunkat is elérte a végzete...

Valahogy ideje volt.

 

Ez a félresikeredett emberforma egész életével megkeserítette a környezete életét.

Sok-sok emberről van szó, mivel – mielőtt agyon csapták volna – mindig tovább költözött. Élete a vándorlásról szólt, aljasságával végighaknizta az országot.

 

- a kép csak illusztráció -

 

Itt lopott, ott sikkasztott, amott meg kurválkodott...

Alapvetően nem volt rossz ember...

Alapvetően bolond volt... 

A szakirodalom pszichopatának nevezi az ilyet.

 

Súlyos elmebajban szenvedett a jószág...

Elmebajában ott ártott ahol csak tudott. Lopott, csalt hazudott, akit csak lehetett átvert. Mivel Ferdinándot is feljelentette és a TEK-eseket ráküldte a családos emberre, ezért hamis vádért is eljárás folyik ellene. Így, bár a bolondokházát bezárták, de végre talán rács mögé kerül majd. Más megyékben is folyik ellene büntető eljárás, így Bérgyilkosunk már érzi, hogy környezetváltozásra van szüksége, hamarosan ismét tovább költözik...

 

Az elmúlt évtizedekben egyetlen „barátra” sikerült szert tennie: Zombikára.

Bár inkább egyfajta érdekszövetség volt ez, mint barátság, hiszen csak kihasználták egymást, de a két pszichopata ebben egyetértett: az embereket használni kell!

 

Van még egy gond ezzel a véglénnyel, a mi Bérgyilkosunkkal, - nevezetesen két gyermeket nevel.

Illetve mondjuk inkább úgy: két emberkének teszi tönkre egy életre az életét.

Az ilyen pszichopaták ugyanis a magukhoz láncolt embereket a végletekig kiszipolyozzák, megtörik, alázzák, uralkodnak felettük.

 

Sajnos ebben az országban az Anya szó – ha nincs is mögötte tartalom, vagy fogalom, akkor is sérthetetlenséget és valami természetfeletti védelmet élvez. A természet rendjében már helyén van minden...

Az anya-disznó, azaz a Koca, időnként felfalja gyermekét. Nem tudni, hogy ezzel ösztönösen szabályozza e a felnevelendő egyedek számát, vagy önző mohóságában teszi mindezt. De az ember-fajtánál az ember magasabb intelligenciára számítana, nem „Koca-ságra”...

 

- a kép csak illusztráció -

 

Emlékszünk az idézetre?

Isten nem siet, de nem is felejt...

Így a mi Kocánkat is utolérte a végzete. A Királyi Bíróság bizonyítottnak látta, hogy a pszichopata nem nevelheti tovább gyermekét és azt az igen-igen ritka ítéletet hozta, hogy ezentúl a két gyermeket az Apánál helyezi el.

Na lett is nagy visítás az ólban! Oda az egyetlen rendszeres bevételi forrás, a gyerektartás és a családi pótlék, na meg az időnkénti segélyek. És még, hogy a Koca fizessen ezentúl... Ki látott még ilyet???

 

Mert Isten nem siet, de nem is felejt... - gondolja Ferdinánd, miközben a teraszon, a kedvenc fotelében ücsörög. Nézi a gyönyörű csillagos égboltot – még a tejút is látszik. Itt a hegyen még nyár derekán is hűvös az éjszaka, így magára húzza a racka-szőrmét... Lassan elkezdi bontogatni a pezsgőt... Emeli poharát, a Jóistenre, az Apára, - aki végig küzdötte az elmúlt éveket és a két gyermekre, a reményteli jövőjükre...

 

Áldás!

 

 

 

 

The soldier is champagne