Zsebben hordott Mátrix

2015.04.20 11:51

Bezzeg a mi időnkben!

De mikor is voltak ezek az idők? Generációkkal ezelőtt, vagy alig egy-két évtizede?

 

 

Zsebben hordott Mátrix.

Miután tanyára költöztem mindössze egy tizenöt éves ócska laptopott vittem magammal. Míg "felállt a rendszer", addig megkávéztam, vagy megfejtem a kecskéket, de volt kapcsolatom a nagyvilággal. Vaterázni szinte soha nem tudtam, a net olyan lassú volt, hogy a jobb dolgokat leütötték előttem, mielőtt újratöltöttem volna az oldalt. Elmaradt a filmnézés, letöltés, az online játék, a zenehallgatás. Helyette reggelente a hátsó teraszon kávézva néztem a napkeltét. Delente a diófa árnyékában hűsöltem, éjjel a mezőn aludtam. Napközben a bojtárbotra támaszkodva csodáltam a természetet, a Teremtő alkotását, miközben a juhok körülöttem legeltek. Aztán megérkezett az első "okostelefonom", a kis csili-vili csoda, viszonylag gyors internettel és egy idő után a botra támaszkodva, elzombisulva, már én is a kütyümet nyomkodtam...

 

 

Szerencsére egy idő után tönkrement a csodakütyü. Kértem a lányokat, hogy olyan telefont vegyenek, ami semmit nem tud, nincs rajta internet. Hamarosan hozták is a legújabb samsung-akármit, mivel a semmire se jó telefon közel tízezer forint lett volna, az okost meg "ingyen adták"...

Szerencsére ez sem bírta soká, időközben a lapopom is kilehelte a virtuális lekét, így ismét közelebb kerültem a Teremtőhöz. A sötétség ura azonban nem engedett és új csábítást vetett be lelkem elrablásáért. A neve: Tablett.

 

Ezt is "ingyen" kaptam, gyermekeim céges kedvezményeként. Ekkor úgy éreztem már sosem szabadulok. Közben lett 4G, van már online zene, film és szenny áradat. Nagy a csábítás, bárhogy próbálom lerázni, utolér. Marad hát az önkontroll. Nekem nincs szükségem meditációra, légzőgyakorlatokra, de tudatosan melőznöm kell a kütyüket.

 

 

 

Bezzeg a mi időnkben!

Régen a Nő, ha elindult kiöltözött. Feltette kis sminkjét, pár csecsebecsét, kiscipő-kistáska, stb. Ahogy végigment az utcán a férfiak végig "lájkolták", ő pedig elégedetten nyugtázta az elismeréseket, mely szépségének, bájának szólt. Az előzékenységet, az udvariasságot, mely a nőnek kijárt. Ma a Nő, ha felöltözik zsebre teszi a Mátrixot. Napközben videókat, szerelmesdalokat és ősi bölcsességeket oszt meg a világmindenségről és a szerelemről. A férfiak pedig lájkolják.

Ha nem, akkor megsértődik, vagy rátesz egy lapáttal és megoszt még pár okosságot, kiscicás, kiskutyás képeket, na meg Oshot...

 

Nekem az utóbbi időben sikerült jópár hölgy lelkébe gázolnom azzal, hogy nem válaszoltam fél órán belül az üzenetére, levelére, vagy nem lájkoltam kellő lelkesedéssel virtuális életét. Nem megy ez nekem. 

Hogy is volt régen?

 

Jó harminc évvel ezelőtt, egy vasárnap reggelen megszöktem az "elsőlépcsős" alakulattól. Civil ruhába bújva Zalaegerszegről Mezőhegyesre utaztam, hogy találkozzam valakivel, akit soha még meg sem csókoltam. Az intercityk és autópályák hiányában éjfélkor értem házukhoz. Álltam az ajtajuk előtt és azon gondolkodtam, hogy mit is csináljak? Felverjem e a családot, megkockáztatva, hogy tetlegességé fajul a vasutas papa haragja?

Aztán kipattant az ajtó és a kislány azt mondta: "Vártalak!"

Fél óra mulva indulnom kellett vissza, hogy a reggeli ébresztőnél már bent legyek a körletemben.

 

Jó húsz évvel ezelőtt, már Pesten laktam... Nyomasztott egy lezáratlan dolog, hogy évekkel előtte valakit megbántottam, így hát felkerekedtem, hogy bocsánatot kérjek. Pestről Borsodba utaztam, Szerencs felé vitt az utam. Nem volt mobil, internet, nem cseteltük meg a találkozót, csak mentem a szívem után. A faluba érve megtaláltam akit kerestem, majd átadtam a kézzelírott hosszú bocsánatkérő levelem. Aztán vonatra száltam és sajgó szívvel mentem tovább utamon. Azóta húsz év telt el és minden megváltozott.

 

Nem akarlak lájkolni! Szeretni akarlak, elfogadni, befogadni, meghallgatni, megérteni. Ne küldj nekem szerelmes dalt, dúdoljuk inkább együtt. Ne írd le nekem gondolataid, inkább hallgassuk együtt a csendet. Ne lájkolj, ülj mellém és ha férfi vagy töltsd meg újra a poharamat, ha nő, akkor én töltöm meg a tiédet. Nem küldök üzenetet, nem csetelek veled! De sokszor gondolok rád és ha ezt megérzed, akkor rámcsörögsz, vagy megjelensz a kapumban. Ezt úgy hívom lélek kommunikáció...

A kütyük már nem csak a figyelmünket vonják el, de lassan a lelkünket veszik birtokba.

 

"Mézes-madzag", mert van hasznos információ, tanulnivaló és sok jó dolog. Mi pedig bekapjuk a horgot, a Mátrix nem enged, nem szabadulsz!

 

 

 

 

- Katsumoto -