Vegetáriánus önfenntartás

2013.12.26 15:38

 

Vegetáriánus önfenntartás - már a kifejezés is érdekes.

 

Ma, amikor a vegetáriánus étrend különösen elterjedt, nekünk is foglalkoznunk kell ezzel.

Mielőtt belemennénk, rögtön teszek egy kijelentést: a vegetáriánus önfenntartás nem megvalósítható!

Persze ez sem ennyire fekete vagy fehér, de nézzük meg, miért mondom ezt.

 

               

                                   Gabona hántolása

 

Az elindulók többnyire ott vesznek tanyát, földet, ahol olcsó. Ez többnyire homokos, agyagos vagy szikes talajt jelent, hiszen még mindig az Alföld homokos dűnéi és Nógrád ragadós agyagvidéke a legolcsóbb ilyen szempontból. De bármerre induljunk is el, valószínűleg ugyanazt találjuk: az elmúlt évtizedek kizsákmányolását, az ész nélküli műtrágyázást, a vetésforgó és az ugar fogalmának elfelejtését.

A kezdő gazdának eleinte sok dolga van, lerakni az alapokat. Feljavítani a földet, megújítani a gyümölcsöst, a szőlőt. Az évek múlásával azt tapasztaljuk, hogy a termés szempontjából, az egyik év ilyen, a másik olyan. A változás, az aszályos vagy túl esős évek még az állattartóknak is sok gondot okoznak.

2012-ben nem termett annyi takarmány amennyi elegendő lett volna az állatainknak. A nagygazdák végül már a cserjés, gazos, nádas területeket is lekaszálták, és még a kiskertekből is felvásárolták a kukoricaszárat. Az előző évben egy nagy bála széna ára 3-4.000-Ft körül mozgott, ez nyár végére 6-8 ezerre emelkedett, őszre már tízezer felé. A kisgazdák, háztáji gazdaságok ezt nem tudták megfizetni, de a nagyüzemi termelők igen. Így sem volt elég a takarmány, az állatok tömegesen mentek a vágóhídra. A hiány Európa-szintű volt, kamionok hordták külföldre a szénát.

Ez csak egy példa, hogy az ember mennyire ki van szolgáltatva a természetnek és a globális folyamatoknak.


Másik példának említeném a szandai permakultúrás csoportot, akik egész nyári munkájukkal 1000 (!) m2-en sikerült 9 fej karalábét termelniük.



Akik a természettel harmonizálva próbálnak élni, azok is azt tapasztalják, hogy a folyamatok megváltoztak. A paraszti gazdálkodásban létrejött hagyományok sokszor nem válnak be, mert megváltozott az időjárás. Szerintünk sem a gazdasági, sem az olajválság nem jelent akkora gondot, mint az éghajlatváltozás, melyről a hírek nem tudósítanak, de a gazdák mindennap megtapasztalják.

 

                          Legeltető állattartás = fenntarthatóság

 

De térjünk vissza a vegetáriánus életvitelhez, illetve lássuk a hagyományos paraszti életvitelt.

 

Éghajlatunkon a hústermékek még füstöléssel is csak májusig tarthatóak el. (A fagyasztással, mivel nem fenntartható, illetve nagyon sérülékeny rendszer, nem foglalkozunk, a szárítás pedig a páratartalom miatt nem működik.)

 

 

Ezért a gazda a disznóvágást november - január közé tervezi. Az ilyenkor elkészített zsír egész évben, a tepertő, „zsírban sütött hús”, szalonna, sonka, jó ideig eláll. A kolbász, szalámifélék, kenőmájasok, hurka már érzékenyebb, de a hideg idő kedvez a tárolásnak. Egyébként is a jó gazda a vágás egy részét szétosztja a „rokonság” között. Mivel mindenki más időben vág, így folyamatosan jön vissza a „kóstoló”. Ez a hagyomány nagyon ésszerű rendszeren alapult, nem kellett bajlódni a tartósítással és a téli hónapokban biztosítva volt a friss húsárú.

 

                               A kocsonya kimondottan téli étel.

 

Az ember szervezete télen a hús emésztésére, égetésére különösen alkalmas, hiszen jóval nehezebb a kinti munka, és az sem baj, ha képződik egy kis felesleg, a szervezet bölcsen raktároz.

 

Természetesen ne gondoljuk, hogy ilyenkor is csak húst hússal eszik a gazda, hiszen a pincében - veremben ott a krumpli, a csicsóka, a hagyma, a zöldségfélék és a tök. A kamrában a polcok roskadásig befőttekkel, savanyúkkal, sós lében eltett zöld holmival. A száraz hüvelyesekről és gabonafélékről nem is beszélve. A vitaminbevitelről a savanyított káposzta és az eltett lecsó gondoskodik.

 

                                    BG - Túlélő felszerelés.

 

Húsvétra a húsokat meg kell enni, a sonkát meg kell főzni.

Egyedül a zsír és némi szalonna marad a hűvös kamrában a polcokon. Amint megjelennek az első zöldségek, már át is térünk ezeknek a fogyasztására. Mindig azt esszük, ami terem. Ami bőségesen terem, az elraktározzuk, tartósítjuk.

 

                               Zöldségek "diszkoszban" sütve

 

Ilyenkor is kerül az asztalra hús. Elsőssorban zsenge, könnyű húsok. Csirke, bárány, kecskegida, nyúl és hal.

 

                                         Nyuszi konyhakészen.

 

Az Élet szelektál. 

Ha nincs szükség bakra, akkor azokat az ember megeszi, ha sok van, kiheréli és ürüként a húsáért tartja. A gyengébb egyedek, a túlszaporulat az ami az asztalra kerül, például a fiatal kakasok. Az anyaállatokat az ember nem vágja le. Sokszor természetes halált halnak, mert a gazdának sok örömet és gyarapodást hoztak. A vén, rágós, faggyús hús meg egyébként sem túl ízletes. Disznóvágáskor lehet bekeverni ezeket a húsokat kolbászba.

 

Szóval így. Természetesen.

 

                                          Természetesen...

 

Egy önfenntartó gazdálkodásnál nehéz nélkülözni a húst. 

Ha a húsokat zöldséggel, gyümölccsel akarjuk pótolni akkor jelentősen ki leszünk szolgáltatva a termésnek, időjárásnak. Nagyobb területet kell művelnünk és többet kell raktároznunk a téli időszakra. 

Sajnos sokszor előfordul, hogy az elvermelt zöldséget kártevők támadják meg. A gabona sincs biztonságban, a zsizsik, az egér, a moly az egész termést tönkre tudja tenni. A befőttek, befőzések is megromolhatnak, a tök, kukorica, zöldborsó nagyon érzékeny, nehéz eltenni. Persze az állat a rosz gyümölcsöt, a rothadó krumplit, zöldséget is megeszi, a malac is jót csemegézik a romlott befőttből. Ha állatot tartunk és képesek vagyunk megenni, akkor semmi nem megy kárba. A zsizsikes gabona sem.


A legeltető állattartás sokkal biztonságosabb, mint a zöldségtermesztés. Még a nagy szárazságok idején is összeszedi az állat ami neki szükséges. A disznót - ha van tehenünk - lehet tejsavón és makkon tartani, különösebb költség nélkül. Ha a gazdaságunkat a vegetáriánus életrendünknek megfelelően  kívánjuk kialakítani, lehet, hogy éhezni fogunk!

 

               

                                   Nem hagyjuk éhezni...

 

Mit tehetünk?

Semmit! A vegetáriánus életvitel nem természetes.

 

Először is vizsgáljuk meg miért ragaszkodunk ehhez. Ennek több oka lehet, a leggyakoribbakat felsorolom:

    - egészséges életvitel, étrend

    - az Élet tisztelete, hogy nem akarjuk kioltani állatok életét

    - e fentiek szélsőséges felfogása (ezzel nem foglalkozunk, van erre egy jó mondás: „Aki hülye, haljon meg!”)

 

Az egészséges életvitel és az élet tisztelete a természettel harmonizáló, hagyományos magyar paraszti gazdálkodás alapja.

 

               

                                Erdőben gyűjtött hagyma.

 

Az egészséges étrend, életvitel iránti igényünk abból alakult ki, hogy szemetet etetnek velünk, és méreggel tömnek. Mihelyt kiköltözünk és azt esszük amit megtermelünk, elkezdünk méregteleníteni. Mind testileg, mind lelkileg. Városiként már én se nagyon ettem húst, folyton méregtelenítettem, kúrákon vettem részt és rendszeresen jártam edzésekre. Mégis izületi fájdalmaim voltak és túlsúlyos voltam. Kiköltözésemet követően 25 kilót fogytam, fájdalmaim elmúltak és megfiatalodtam.

 

                                     Házi lilahagymás sajt.

 

Az Élet tisztelete számunkra pedig azt jelenti, hogy  m i n d e n  életet tisztelünk. Állatit, növényit egyaránt. Nem gondoljuk, hogy jogunk van különbséget tenni. Az álatok és a növények életét is tisztelettel vesszük el és hálával adózunk, mert táplálnak minket. Az állatoknak életükben a tartásával adjuk meg a hálát, majd tisztelettel vesszük el az életüket.

 

Tisztelettel ölni. - Erről egy másik cikkben írok bővebben.

 

Nézzük mit ír erről Dominika:

„Aztán ott van az élet tisztelete. Én ugyanúgy megköszönöm a paradicsomomnak a termést, ahogyan a tyúknak, nyúlnak az életét. Ugyanolyan tisztelettel veszem el a növény életét, mint az állatét. Mi a különbség? Miért gondoljuk, hogy a növényt lelkifurdalás nélkül meg lehet fosztani a termésétől, magvaitól?

Miért gondoljuk, hogy a növény élő (pláne így télen..), amikor a 99%uk úgy kezdi bolti pályafutását, hogy sugárkezeléssel csírátlanítják? 

Amikor szétbontom a nyuszit, még meleg a hús, annyira friss. A bolti zöldség-gyümölcs pont annyira nem friss, mint a bolti hús...

A tartáskörülmények...

Ajánlom mindenkinek, hogy töltsön el egy szezont mezőgazdasági területen. Onnantól gabonát sem fog enni...

Ugyan min megy keresztül az a szerencsétlen gabona, mire termése lisztként az asztalodra kerül? 

Génkezelték, hogy jobban teremjen. Tarvágtak egy tölgyest, hogy legyen hova vetni. Mivel az erózió lemosta hamar a termő talajréteget, így teliszórták műtrágyával. Majd lepermetezték, mert a barmok minden évben ugyanazt vetik, így a kártevők hemzsegnek a környéken. Majd learatták gázolajos-gépzsíros kombájnnal, és azt inkább nem részletezem, mi történik vele ezután... 

Az egész folyamat ugyanolyan gyalázatos, mint a vágóhíd.”

 

Amikor kiköltözünk váltanunk kell. Szemléletet is.

 

 

- Morpheus -