Tücskök országa.

2014.01.25 13:29

 

Azon gondolkodom, mikor lettünk a tücskök országa? A történetírók vajon mit jegyeznek fel? Azt tudjuk, mikor terjedt el a kereszténység, de mikor terjedt el a „Tücsökség”?

 

Nem kell megijedni, semmi rasszizmus.

Nem a magyar fogyásáról és a kissebség szaporaságáról elmélkedem, mint a „Kismalac” botrányt kavaró „Tücsök és hangya” meséje, amelyet rasszistának bélyegeztek. 

 

Csak mese.

 

Én azon töröm a fejem, hogy a sok szorgos hangyából hogyan lett ennyi tücsök?

Genetikai mutáció? Átnevelés? Hogy lehet, hogy a Szorgos hangya nagymamák rá sem ismernek Tücsök unokáikra? Mi történt másfél nemzedék alatt?

 

Ma az emberek nem akarnak dolgozni.

Más kérdés, hogy gondolkodni sem, és nem is tudnak.

Régen a parasztember kitalált dolgokat, hogy megkönnyítse a munkáját. Ma mindent kitalálunk, hogy ne keljen dolgozni. Számtalan eszközt használunk. Az automata mosógép mos helyettünk, a mikro főz vagy ételt melegít, a bojler is egész nap fűti a vizet, hogy bármikor kényünk kedvünk szerint használhassuk azt. A lakásba mindenhová elvezetjük a vizet, folyatjuk is, amikor tehetjük. Aztán sírunk, mert meg kell fizetni az árát.

Mindig meg kellett fizetni. Amikor a kútról hoztuk, munkával fizettünk érte.

A munkának értéke volt, így nem pazaroltunk. Lavórt használtunk és tárcsás mosógépet, takarékoskodtunk a vízzel, mert ha elfogyott, elkoszolódott, dolgozni kellett érte.

Ugyan ez volt érvényes az ételünkre, ruháinkra.

 

Az ételünk javát a házkörül termeltük, ha bőség volt, a piacra vittük és onnan hoztuk a mások által megtermelt javakat. Az ételért, az étellel megdolgoztunk. Nem is ment semmi a szemétbe, ha valami maradék volt, azt megették az állatok.

Munkánkkal fizettünk érte.

 

 

Ma pénzzel fizetünk.

Dolgozunk valahol, amiért pénzt kapunk és ezzel akarjuk megváltani a szükségleteinket. A pénz világa lettünk a munka világa helyett. Igaz ez a gazdálkodásra is, eltűnt a hagyományos paraszti gazdálkodás. Műtrágyát szórunk a földre - ezt pénzért kapjuk, - mert a szerves trágyával dolgozni kell. Állatot kell tartani, etetni, trágyázni, azt érlelni, kihordani, elteríteni, beforgatni. Mennyivel egyszerűbb a műtrágyát kiszórni a hóra, hogy az első olvadás levigye a kutunkba.

Műtrágyát és tápszert használunk, a nagyobb hozam érdekében. Nem munkával fizetünk a gyarapodásért, hanem szerekkel.

 

A szerek pedig hatnak. Beépülnek mindenbe, végül a szervezetünkbe is. A lakosság nagy része egészségügyi problémákkal küzd, valamint túlsúlyos. Orvosra, diétára, kúrákra, fitneszre költünk. Ha munkával fizettünk volna, nem lenne gondunk a nagy seggünkkel. Szuszogva nyögünk, és azon törjük a fejünket, hogyan ne dolgozzunk. Hogyan legyen nagyobb a hozamunk? Honnan teremtsük elő hozzá a pénzt?

Pedig csak dolgoznunk kellene, mint ahogy nagyszüleink tették.

 

Most pedig divat lett a gazdálkodás.

Az egészséges élelmiszer, a bio nagy sláger. Igényes ember már csak ezt eszi. Persze ha meg tudja fizetni. Divat lett a környezettudatos, az öko, bio, az erdőkert, a permakultúra, a szupervályog, az aquapónia, a napelem és az ingyen energia. Vannak tanyaprogramok és pályázatok minden haszontalan dologra, mint a „Fiatal gazda”, „megújuló energia”, stb.

 

Új divatok jönnek, csak egy dolog nem divatos: a munka.

Nagymamám és az ő élete sem jön már soha divatba. Ezek a „vidéken újrakezdők” mindent kitalálnak, hogy ne kelljen dolgozni, vagy minél kevesebbet, és ehhez megkapják a médiától a segítséget ezekkel az újkeletű dolgokkal.

 

Hiába próbálnak sokan kitörni, a Tücsök gén már erősebb.