Tehéntartás - I.

2014.02.11 09:09

„Volt egy török, Mehemed, 
sose látott tehenet. 
Nem is tudta Mehemed 
milyenek a tehenek. 

Egyszer aztán Mehemed 
lát egy csomó tehenet. 
Csudálkozik Mehemed, 
"Ilyenek a tehenek?" 

Én vagyok a Mehemed, 
Mi vagyunk a tehenek. 
Számlálgatja Mehemed, 
Hány félék a tehenek. 

Meg is számol Mehemed 
három féle tehenet: 
fehéret, feketét, tarkát, 
Meg ne fogd a tehén farkát! 

Nem tudta ezt Mehemed, 
S felrúgták a tehenek!”

 

/Móricz Zsigmond: A török és a tehenek/

 

 

Mert mi mást is lehetne írni a szarvasmarhákról, mely ily velős, s ily lényegretörő?

 

De félre a tréfát. Imádom a teheneket. Nincs náluk szórakoztatóbb, butább háziállat a földkerekségen. Annyira buták, hogy ezzel számtalan kellemes élményt okoztak már, főként nekem, aki akkor láttam először tehenet, amikor megvettük közel két éve a mi "Bodzánkat". Sok dolgot megtanultam tőle.

 

6 évesen, teljes ridegtartásból hoztuk el, ahol a borjakért tartották, sosem fejték. Már két hete kivették alóla a borjat eladásra, mikor a tulajdonos szólt, hogy eladó az állat, mint fejőstehén. Kétséges volt, hogy van-e még teje, és ezt nem lehetett ellenőrizni, mert 70 hektáron legelt szabadon bikája és további tehenek társaságában, és az egész brigád teljesen vad volt. A tulajdonos embere segítségével beterelte a jószágot az istállóba, ahol persze nem sikerült megkötni, ellenben végtelenül depressziós lett szegény. Szemein ült a mély keserűség. A butábbnál is butábbnak tűnt. Aztán valahogyan beakadt a szarva a jászol alá, és ebben a beragadt állapotban sikerült láncra verni. Onnantól minden nap jártam át hozzá, hogy „szelídítsem”. Kevés sikerrel. :-) 

Majd aggódva, hogy esetleg végérvényesen elapad, inkább föltuszkoltuk a lószállítóra, és hazahoztuk, mert az említett istállóépület nem volt alkalmas fejési kísérlethez. Itthon szembesültem vele igazán, hogy ez egy 800 kg-os állat, aki NEM akarja, hogy megfejjem. És erősebb nálam. De én kitartóbb voltam. Némi erőszak alkalmazásával sikerült a lábát kellően hátrafeszíteni egy kötéllel, s ekkor aránylag biztonságosan fejhető volt, és bizony így három héttel a borjú leválasztása után is akadt még tej a tőgyben, amit szépen sikerült is akkor visszahozni napi 12 literre. 2 hét alatt aztán megszokta a fejést, hamar megtanulta az „Állj be fejéshez!” parancsot, és onnantól nem volt gondunk vele.

 

Egészen addig a napig, amíg le nem állt az emésztése. Csak feküdt, szenvedett, nem evett, nem ivott, nem volt bélműködése. A tehenekben nem lévén jártasak orvost hívtunk hozzá, aki először élesztőt javasolt adni neki, de mivel ez sem használt, valami csodaszert alkalmazott az emésztés beindításához, mely segítségével pár nap alatt rendbe is jött. Azóta boldogan él, elléshez közel, 2,5 hónap van vissza, még minden van teje. Időközben társa is került "Szeder" személyében, akit ugyanattól a figyelmes és körültekintő gazdától vettünk, akitől Bodzát. Meglehet, ez teljesen kimeríti a mazochizmus fogalomkörét.

 

Szeder egészen más volt. Még borjú volt alatta, azzal együtt volt az istállóba zárva, amikor érte mentünk. A gazda állítása szerint ő sokkal szelídebb, kezesebb, mint a másik volt. Ezt már-már el is hittük, mivel pár perc alatt meg tudtam fogni, és viszonylag egyszerűen fölvittem a lószállítóra. A gondok idehaza kezdődtek. Elhoztam, és azonnal megfejtem mintegy kísérletképpen, mennyi teje van. Nem volt ugyan sok, de a fejést meglepő módon tűrte. Elégedetten szaladtam a házba büszkén mutogatva a tejet férjuramnak. Szedret az istállóban hagytam megkötve. Ez hiba volt. Több szökési kísérlet után végül magára bontotta az istálló, és menekülés közben végighasította egyik csöcsét. A csöcsről lelógó vastag bőr vértől átitatva csüngött le, az állat megvadult a fájdalomtól, remegett, harákolt, bőgött. Gyors telefonos állatorvosi konzultáció után megszületett a döntés, hogy le kell vágni, mivel rendeltetését, azaz fejőstehén mivoltát nem fogja tudni betölteni. De nem volt szívünk megtenni. Gyönyörű, vöröstarka, 3 éves tehén. Élete java még hátra. Viszont ha nem vágjuk le, fejni kell, különben tej nélkül maradunk. És innentől volt pár halálközeli élményem vele. Még Lidocain sprayt is be kellett szerezni, hogy a sebes csöcsét befújjam, mert a többit sem engedte fejni a fájdalomtól rettegve, olyannyira nem, hogy hátrakötött lábbal is veszélyes volt, rúgott a másik hátsóval keresztbe, nekem, jött, egyszer még a háta mögötti oszlopot is kirúgta. (A seb szépen meggyógyult, bár az a tőgynegyed természetesen elapadt, a másik háromból többet fejek most, mint Bodza négy csöcséből.) 5 hónapig kötöttem a lábát minden egyes fejésnél, míg végül sikerült elhagyni. Bár ez sem tartott sokáig, mert most egy hónapja újra kötni kell… Ő egy ilyen tehén. Az eleje biztonságos, de a hátsó lábak környékére senkit nem engednék.

 

Bodza és Szeder a legelőről hazafelé jövet, 6 hónapos vemhesen.

 

Mindezen megpróbáltatások nem szegték kedvemet, sőt. Egyre jobban megszerettem őket. Számos apró buta szokásukat figyeltem ki. Kétségtelenül a megszokás rabjai. Legelőn tartjuk őket ugyan télen is az egészség kedvéért, de lucernaszénát kapnak naponta háromszor. Egyszer aztán valamiért úgy alakult, hogy a legelő túlsó végéről kezdtük őket etetni. Ők viszont csak álltak a régi felén, néztek ijedten, és a szénájukért bőgtek. Oda kellett vezetnem őket az új kupac szénához, de ez mind semmi, további négy alkalommal kellett megmutatnom nekik, hol van, mert nem sikerült megjegyezniük. Mindig a régi helyen követelték az ennivalót. De a fejéssel is hasonlóan vannak. Ha 1 méterrel odább kötöm ki fejéskor, már nem állja, rugdos, nyugtalan. De ha egyszer ők ilyenek, én ilyennek szeretem őket.

 

A tehén szükségleteiről is szólnék pár mondatban. A tehén, az összes többi állattal együtt a szabadban, friss levegőn, minél nagyobb területen érzi jól magát AZ ÉV MINDEN SZAKÁBAN. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szüksége táplálék-kiegészítésre, de ezt nyugodtan megtehetjük a szabad ég alatt. Mindig álljon rendelkezésükre nyalósó, mert ezt előszeretettel fogyasztják. Téli időszakban (ez rendelkezésre álló területektől és időjárástól függően lehet november-április, de szerencsésebb esetben december-március) lehetőség szerint a legjobb szálas takarmányt etessük a fejőstehénnel. A réti szénánál sokkal nagyobb tápértékkel bír (s ezáltal több tejet eredményez) a lucernaszéna, mely bőségesen megtérülő befektetésnek bizonyul. Ezt egészítjük még ki darával, takarmányliszttel, vagy amivel módunk van. Én a lisztkészítés során fennmaradó korpát és darát adom nekik. A hagyományos szerint általában feleannyi liter darát kap a tehén, mint amennyit tejel. Ha 10 litert ad, napi 5 liter darát adunk neki, és így tovább. 

Szénából annyit eszik, amennyit csak kap, és ezt szó szerint kell érteni. Bármennyit megeszik. De természetesen túlhizlalni sem kell a szeretett jószágot. Jó minőségű szénából elegendő kell, hogy legyen, napi kb. 30 kiló/tehén, ezt mi három bontásban, reggel-délben-este (10-10 kiló) adjuk nekik. Így egy tehénnek egy átlagos körbála nagyjából tíz napra elég, azaz havonta 3 körbálára (vagy annak megfelelő mennyiségű szálasra) van szüksége. Amikor a télire való takarmányt hordjuk be/vesszük, nagy előrelátásra van szükség. Fontos, hogy a tehenünknek tényleg csak a legjobbat szánjuk, ne próbáljuk kukoricaszárakkal, dohos szénával csillapítani az étvágyát, mert teje hamar apadni kezd. Mindig legalább két hónappal hosszabb időszakra kaszáljunk/vegyünk takarmányt, mint amennyi az adott évben várható, mert nem tudhatjuk, mit hoz az új esztendő. Mindig legyen takarmánytartalékunk.

 

A mélabútól lesoványodott Bodza első fejése, még kikötött lábbal, biztos távolságból.

 

A fejőstehén vízfogyasztása napi 50-100 liter víz, időjárási viszonyoktól, hőmérséklettől függően. Legelőn tartva, sok eső esetén előfordulhat, hogy ennél kevesebbet, 40 fok feletti hőségben pedig még ennél is többet iszik. A tehén megissza ugyan az állott, elkoszolódott vizet, de ebből épp csak annyit fogyaszt, amennyi a szomjan halástól megmenti, így teje ez esetben is apadni fog. Vize mindig legyen friss, itatóvályúja pedig tiszta. Nyáron mossuk el minden nap, mert a napsütéstől már akár délutánra bealgásodhat.

 

A fejőistálló. Csak a fejés idejére vannak bekötve, ekkora hely bőven elegendő.

 

Az egészséges tehén szőre fényes, csillog a napfényben, orra nedves, viselkedése kiegyensúlyozott és nyugodt. Napközben többször békésen lefekszik és kérődzik. Bármikor boldogan elfogad szájízének kedves táplálékot, és olykor jókedvűen vágtázik, ugrándozik legelőjén. A betegségek, fertőzések elkerülése végett törekedjünk aktív legelőváltásra, vagyis minél sűrűbben kapjon új legelőt. Legalább 1 hektárra lesz szükségünk, ha egész szezonban legeltetni akarunk. Ha van parlag területünk, ahol a megszáradt fű elég magas ahhoz, hogy lelegeljék, nyugodtan használhatjuk télen legelőként, így tavaszra szépen kitakarítják az állatok. Azonban a lábon megszáradt fű tápértéke a szénáénál jóval alacsonyabb, ezért ilyenkor is gondoskodni kell takarmány-kiegészítésről, ha meg szeretnénk tartani a tejhozamot.

 

Mennyibe is kerül egy tehén? Már 200.000 Ft-ért is lehet tehenet kapni, ám ezek olyan kategóriájúak, mint akikről említést tettem rövid beszámolómban, tehát valószínűleg vért izzadunk velük (bár az ember azt becsüli csak igazán, amiért vért izzadott!). 300.000 Ft-ért már „bejáratott”, akár napi 25 literes tejhozamú jószágot vehetünk, ami pár hónap alatt garantáltan behozza az árát, és onnantól minden leadott liter tej: haszon. Ha most újrakezdeném, némi tapasztalattal a hátam mögött, akkor ugyanúgy az én vadóc, megszelídíthetetlen tehénkéimet választanám, és örömmel vesződnék velük minden nap, minden körülmények közt.

De mennyit is hoz egy tehén? Alapvetően számolhatunk az évi egy borjúval, melyet értékesíthetünk lábon, avagy le is vághatunk, mindkét esetben 100.000 Ft körüli bevételre számíthatunk. (Fel is nevelhetjük, ha infrastruktúránk engedi, ekkor nyilván több lesz a bevétel.) Amennyiben pihentetjük a tehenet, és csak minden második évben ellettjük, évi 50.000 Ft van a borjúból. Bodza idén nem adott borjút, de így is volt egy évre számítva kb. 3500 liter tej, ami közvetlenül pénzre váltva 700.000 Ft, sajtban értékesítve akár 1.000.000 is lehetne. Azt még nem is számoltam ekkor, hogy semmilyen tejterméket nem kell vásárolnunk, így havi 10-15.000 forintot megtakarítunk (éves szinten 120-180.000 Ft). És végül mennyit is költünk egy tehénre? A biztonság kedvéért 20 körbála lucernaszénával számolok, mely, ha venni kell, kb. 120.000 Ft-ba kerül. Ezen felül, ha venni kell korpát/búzát/árpát/kukoricát (stb), akkor további 5.000-10.000 Ft havonta.

 

Ekkor levonhatjuk a következtetést az eddig tanultakból, hogy bár nagyon jövedelmező vállalkozás egy tehén, többször érdemes átgondolni, beleugorjunk-e egy tehénvásárlásba. A tehenet minden nap kétszer meg kell fejni. MINDEN NAP. Ha hideg van, ha nagy a sár, ha sok a bögöly, ha hőség van, ha betegek vagyunk, fáj a fejünk, vagy éppen a gyermek náthás odabent, nekünk akkor is minden reggel és este meg kell fejni a tehenet. És nem fejheti ám akárki a kedves jószágot. A legtöbb fejőstehén egygazdás, azaz egy embernek engedni a fejést, illetve, ha engedi is másnak, nem ad annyi tejet, mint gazdájának. A ki nem fejt tőgy viszont megint csak apasztáshoz vezet.

 

És végül a leghasznosabb tipp, amit a tehénfejéshez adhatok: szerezzünk be egy könnyű anyagú, télen-nyáron hordható kapucnis pulóvert, mert a reggeli ébresztő farokcsapások trágyaáldása jó eséllyel csak a környezetünket szórakoztatja, ám minden fejés után hajat mosni úgysem lesz időnk - a sajtot is meg kell csinálni valamikor!

 

 

 

- Dominika tollából -