Szakirodalom

2014.01.25 13:27

 

Ez az oldal lehetne ajánló is, ahol szakirodalmat sorolunk fel, melyek jól jöhetnek egy kezdő gazdálkodónak. De ellenkezőleg, ez az írás arról szól, hogy NEM ajánlunk „szakirodalmat”.

 

Miért írom ezt?

Párom a minap kézbe vette a régen kapott „Házi sajtkészítés” című könyvet. Már kb. másfél éve készít házilag sajtot, úgy gondolta ideje egy kicsit bővíteni az ismereteit. Amikor elolvasta megjegyezte: „Jó, hogy nem a sajtkészítés előtt olvastam, mert sosem fogtam volna bele! Annyira bonyolultnak és problémásnak tünteti fel a folyamatot, hogy csak elveszi az ember kedvét.”

 

A napokban kaptam egy cikket a kecsketartásról.

Kiforrott, jól összeszedett munka volt. Mire végig olvastam elment a kedvem a kecsketartástól, ha nem lenne, sose hoznék a portára. Ez a baj a „szakirodalommal”.

 

A szerzők meg akarnak dolgozni a pénzükért, be is kell bizonyítani, hogy szükség van az általuk írt könyvre, így aztán aprólékosan, tudálékosan megírnak mindent. Az embernek meg elmegy tőle a kedve, mert csak a bonyolultságot és a problémát látja.

 

Ha kecskét akarsz tartani: vegyél egyet!

Idővel kitanulod. Öröm lesz sok mindenre magadtól rájönni. Ha elakadsz, kérdezel. Olyan embert, aki előbbre jár.

 

Nekünk gyönyörű rackanyájunk van.

Sosem olvastam szakkönyvet. Ha bármilyen gondom van, Pali bácsit hívom, a juhászt, aki negyvenöt éve tereli a nyájat. Ritka utálatos, mogorva ember, csípős nyelve is van, de az állatot mindennél jobban szereti.

Volt, hogy hajnali négy órakor jött segíteni, hogy ellássa az állatot, és még hazaérjen a kihajtásra. Amikor három állatorvos azt mondta, vigyük vágóhídra a tehenet, ő volt az egyetlen, aki mást mondott. A tehénke felépült, egészséges, hamarosan elleni fog.

 

Csak óvatosan azzal a szakirodalommal. Ne olvasgassunk össze mindent! Legalábbis az elején. Majd ráérünk később bővíteni az ismereteinket.

Forduljunk inkább az „elöljárókhoz” tanácsért. Ő meg majd megmutatja: 

„Így-e!”