Segélyszervezet.

2016.04.28 10:07

Belefutottam valamibe, meg kell osztanom ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Eszmefuttatásommal sok jó szándékú embert fogok halálra sérteni, de mint tudjuk a "pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve". 
Nem akarok bántani senkit, de "- Gondolkodjunk Béláim'" - mondta a nagy taoista-kommunista gondolkodó.
 
Hazánkban van egy népcsoport amely abból él, hogy a többségi társadalomban élő, idős, elesett embereket kihasználja. Eleinte kedvességgel, majd fenyegetéssel szép lassan lenyúlják az ingatlanját, majd kis-nyugdíját, míg végül barakkokban tartják őket, mint valami háziállatot. Úgy is bánnak velük, mint állataikkal, a legalacsonyabb költségen, éppen, hogy életben tartják őket, hogy minél több hasznot nyúljanak le. A nyugdíj nem elég, vállalkozói igazolványt váltanak ki 70-80 éves emberekre, ezzel árulják az út szélén a máshonnan lopott portékát. Kötnek a nevükben mobiltelefon, vagy kábeltévé szerződést, úgy, hogy az illető nem is tud róla... És sorolhatnám. 
Ha nem hallottál még róla vagy nem hiszed el, akkor két dolog lehetséges: Nem az anyaföldön élsz, vagy kimosták és narancssárgára festették az agyadat! És a két hét alatt rendet is elhitted...
 
De most nem erről írnék, hanem ennek legalizált változatáról.
Vannak hazánkban civil szervezetek, egyesületek, alapítványok, amelyek ugyan ezt folytatják legálisan. Az ők áldozataik is többnyire idős emberek, illetve az utóbbi időben értelmi fogyatékos gyermekek. Vannak nagyon megtévesztő csoportulások, melyek egyházak mögé bújnak. Ezek az egyház nevét beleveszik a civil szervezet nevébe. Ha van mondjuk "Fényes egyház", akkor így: "Édenkert Időseket segítő - Fényes Egyház Egyesület". Ez ugyan egy civil szervezet, de a név miatt sokan egyházi szervezetnek tekintik őket.
A nagyobbaknak minden megyében van legalább egy önálló egyesülete, hasonló névhasználattal. Ha valamelyiknél a nyomozóhatóság vagy az adóhatóság érdeklődni kezdene, akkor gyorsan ki lehet vonulni és pár tíz ezer forintért megalapítani a következőt. Az egyház persze elhatárolódik, az alacsony rangú, egyébként egyházi tagok meg elviszik a balhét. Már ha van balhé, mert igen jól szervezettek. Ügyvédi, adószakértői gárda segíti munkájukat...
A napokban bele futottam egy ilyen szervezetbe és egy kicsit elgondolkodtam a dolgon.
 
Először is nem szeretném azt állítani, hogy mindenki, aki ilyen szervezetbe dolgozik az törvénysértést követ el. Számtalan jó szándékú, lelkes munkatárs dolgozik ilyen szervezeteknél, barátaim közül is... Sajnos ők is a sötét oldalon állnak, - tudtuk nélkül.
 
Mondtam, hogy ki fogom csapni a biztosítékot...
 
 
 
Jótékonyság?
 
Így az év elején, sok szervezet kér segítséget, adományt, adó százalékot a működéséhez. Sem ilyenkor, sem év közben semmilyen szervezetnek nem adok adományt ezeknek a csoportulásoknak, legyen az kutya, vagy kisgyermek mentő. 
Miért? Nézzük csak...
 
Ezek a szervezetek bejegyzett, adót, társadalombiztosítást fizető szervezetek. 
Sokan irodát, telefont, internetet tartanak fenn, működésük e nélkül elképzelhetetlen? Valóban? Valóban nem lehet hatékonyan jónak lenni ezek nélkül? Vagy így sokkal jobban lehet szervezni a bevételeket?
 
Minden segélyszervezethez befizetett pénzből embereknek állást biztosítok, utánuk adót, tb-t fizetek és viselem az irodájuk fenntartási költségét. Valamennyi eljut a szervezet által képviselt elesettekhez is. Én ezt a rendszert nem akarom táplálni, fenntartani, ha tehetném megszüntetném.
Az elvvel is bajom van. 
 
 
 
A perselybe dobott pénz.
 
Magát a rendszert sem tartom megfelelőnek. Lelkiismeretünket akarjuk megváltani a perselybe dobott pénzzel?
Ha én megszeretnék menteni egy kutyát, akkor magamhoz veszek egyet. Gondoskodom róla, ellátom, törődök vele. Ha a természetért szeretnék tenni, akkor úgy élek, úgy "fogyasztok" és szabadidőmben még kimehetek erdőt takarítani is... 
Ha jól átgondolom, akkor minden most működő segélyszervezeti tevékenység ellátható emberibb módon is.
 
A perselybe dobott pénzzel befizetünk egy lelkiismereti nagymosásra. 
Biztos, hogy nem tudunk a pénz helyett valami mást tenni? Mást adni? Mondjuk Mag-unkat???
 
Régen is így működött ez?
Nem! 
Ez az új Mátrix része. Persze tudom, hogy tele a t...d a Mátrixos hasonlattal.
 
Ha picit (2-3 generációnyit) visszamegyünk a múltba, akkor még másként működött az egész. A társadalom akkor is gondoskodott az elesettekről. De a társadalom alapvető magja a Család volt és nem az Én. A család töltötte be a legfontosabb szerepet, majd a rokonság. Aztán a falu és sorolhatnám. Akkor is voltak "Nemesek" - érdekes elnevezés - akik szintén kivették a részüket. A mai Gaz-dag réteg a rendszert csak pénzmosásra és a haverok hizlalására használja.
 
Ilyen téren megint csak jó útmutatást ad a Székely rendtartás...
 
Az én lelkiismeretem sem tiszta, de nem akarom tallérokkal megváltani.
Ha tehetem, teszek, elsősorban a környezetemben élőkért. A családomért, a rokonaimért, a barátaimért, a környezetemben élőkért. 
És ha a Jóisten sok erőt ad, akkor tudok tenni egy kicsit tágabb környezetemért is.
 
Ha tehetném elmennék delfineket menteni. De nem tehetem. Nem az a dolgom. Isten nem adott hozzá elég erőt és tehetséget.
És nem fizetek valakiknek benzinköltséget, irodát, telefont, internetet, adót és reklámköltséget azért - hogy helyettem megtegyék!!! 
 
Sok segélyszervezetben élő embernek nyomorúságos az élete, ha nem lenne ez a munkája, akkor az utcán élne. Nincs ez jól így! Az embereken (vagy bármin) olyan ember segítsen, akinek van ereje, tehetsége, ne egy nyomorult, akinek ez az utolsó esélye. Milyen segítség az?
 
És erről sokan tudnának mesélni, hogy milyen az amikor ilyen emberek kezébe kerülnek és ilyen emberek segítségére szorulnak...
 
 
Tehetős.
 
Van nekünk egy ilyen szavunk is. 
Péter barátom értelmezése szerint tehetős az az ember, aki tehet a többiekért. Akinek tehetsége, vagyona, eszközei lehetőséget adnak a cselekvésre.
A perselybe dobott pénztől te még nem vagy tehetős.
 
Istentelen, embertelen rendszert működtetünk.
Úgy szar az egész ahogy van!
 
Ha most összeomlana, akkor sokan megszenvednék, de ez nem azt jelenti, hogy ettől jó. 
A világot megváltoztatni nem tudjuk és ezek a dolgok nem is fognak holnaptól megváltozni. De gondolkodjunk el a fentieken és hallgassunk a lelkiismeretünkre.
 
Ne gondoljuk, hogy nem tudunk tenni. Ez megint csak az agymosás része. Kezdjük kicsiben. 
Legyünk először magunkhoz jók, majd a szeretteinkhez. 
Aztán próbáljuk meg...
 
 
 
- Katsumoto -