Noé Bárkája

2014.11.29 14:20

Lejárt az idő. Vagy éppen itt az idő! Attól függ, honnan nézzük. Valaminek a vége, az egyúttal valaminek a kezdete. Elmondtunk már mindent, talán túl sokat beszéltünk. Megcselekedtük amit meglehetett. Aki nem hallgatott, ezután sem fog, aki nem indult el, ezután sem fog. De már nem számít.

"Éli könyve." - Éli, aki Isteni sugallatra megy a célja felé. 

 

 

A Bárka megtelt!

Sajnálom kedves utasok, a bárka megtelt!

Kár volt válogatni: "Nincs valami jobb hely? Mondjuk az ablak mellett? Első osztályon?"

Nincs. Már evezősnek sem. Pedig arra igazán nem volt jelentkező.

 

Aki arra számított, hogy majd az utolsó pillanatba felugrik, az most lemaradt. Aki arra számított, hogy majd erőből, erőszakkal jut a jobb helyhez, már annak is késő. A dolgok ugyanis elrendeltettek.

Nem mi mondtuk, évezredekkel ezelőtt leírták és azóta folyton figyelmeztettek.

 

Miár hiába.

 

Olvasom a "Székely rendtartást", működő mintát keresek. Sokadszor olvasom, emlékeznem kell a tudásra, ha szükségem lesz rá. Az első lapokon máris példát mutat, az álatvilágban fellelhető rendtartást, melyet az emberek könnyen megértenek és követni tudnak.

Csakhogy eredményes volt a munka. Az emberek már nem követnek semmit. Sem a józan észt, sem az Istenbe vetett hitet. Persze majd megkapok, hogy megint általánosítok. De Te kedves barátom, Te Hazafi, Te Ébredő, Útonjáró, Trianont fájlaló... Szétnéztél? Számoltál? Mennyien vagyunk? Ezrelék? Tízezrelék? Mire elég ez? 

Noé! Nem neked kell megmenteni a világot.

 

Ezt a világot nem kell és nem is lehet megmenteni!

Ezt egyedül Isten tehetné, de neki nincs szándékában. Ha jól belegondolunk, már semmit nem tehetünk. Vannak még jószándékú emberek, akik szeretnék megjavítani a világot: természetvédők, akik a hulladékfeldolgozáson dolgoznak, mérnökök, akik az alternatív energiákon gondolkoznak. Vannak olyanok mint mi, akik úgy érzik késő és nem is érdemes. De mi sem vagyunk hibátlanok: meg akarjuk menteni az embereket. Ha nem is mindenkit, de akit szeretünk. 

Ki ne akarna megmenteni egy gyermeket? Vagy valakit, akiben felfedezni véljük a szépet vagy a jót?

 

De kanyarodjunk vissza a számokhoz: ezrelék? 

A világ olyan mértékben beteg, hogy ez a maroknyi ember már nem képes meggyógyítani, sem megmenteni. Erre már egyedül csak a Jóisten képes. Ha pedig így van, akkor vágjuk el a köteleket és bízzuk magunkat a Teremtőre. 

Akinek helye volt már felszállt. A többi nem a mi dolgunk.

 

Eljön az az idő, amikor mindez valóra válik. 

 

A legmerészebb képzelet sem tud olyat elképzelni, amelyet az Élet ne írna felül.