Mese felnőtteknek - Zombi mesék

2016.12.29 18:09

 

Kedves Barátaim!

 

Sokszor mondjátok, hogy tetszik a stílusom, ahogyan írok, a kis történeteimből időnként jó tanulságokat vontok. Biztattok, írjak még – szívesen olvassátok... Én azonban nem vágyom írói babérokra. Az életem szép, harmonikus, boldogsággal teli, így nem kell folyamatosan önigazolást nyernem. Bár egy időben a Valóságot is publikáltam, de az jórészt a bennem élő tanító miatt volt.

 

A Jóisten ugyanis azzal a feladattal bízott meg erre az életemre, hogy tanuljak és tanítsak. Így egészen fiatalon, - huszonévesen – már oktattam. Akkoriban egy távoli, eldugott borsodi falucskába jártam, ahová egy nap mindössze két busz ment. Jórészt roma származású gyermekeimnek bizton állíthatom, életre szóló nyomot hagytam életükben. Ez a bennem is szép emlék, aztán elkísért egész életemben.

 

Talán most is ezért írom kis szösszeneteimet.: A velem történő dolgokat elhelyezem egy fantáziavilágba, mondjuk háborús, vagy veszélyes környezetbe. Erősen színes történetek ezek, ha ismeritek, tudjátok.

 

Ez a mese is ilyen lesz.

 

Igaz mese?

Van e igaz mese? Szerintem nincs. Mert nincsenek óperenciás tengerek és üveghegyek és nincsenek sárkányok. A mesék mégis igazságot hordoznak, úgy mondom tanulságot.

 

A párom megkérdezte: - Miért csinálod?

Hát mondom neki, tudod vannak olyan emberek, akiben vannak még erényes tulajdonságok: hűség, hazafiasság, szeretet, igazságosság... Ezek a dolgok kezdenek eltűnni a gyűlölködés, hazugság, hitványság és rasszizmus jegyében. Így jó ha meséket költünk, és gyermekeinknek átadva, emlékeztetjük őket a szépre és a jóra.

 

Igyekszem majd úgy írni – bár irónia bőven lesz benne, olyan Dr Hause-módjára – hogy ne gondolják úgy, hogy egy megkeseredett ember ömlengése. Lesz benne sok-sok szeretet (ezzel ma bármit el lehet adni) méz és máz. És egy csipet valóság.

 

Ha pedig bárki valós személyekhez és történetekhez kötné, hát én esküvel állítom (úgysem látod a neten keresztül, hogy keresztbe fontam az ujjaim), hogy semmi közük a valósághoz. Mint-ahogy a neten keringő tündérmeséknek sincs...

 

A fotók néha életszerűek, tűnnek, de photoshop mind.

Így igaz, ha mondom! (Mondom?)

 

Áldás!