Még lejjebb...

2014.05.16 17:17

Pesten jártam. Ez számomra mindig felkavaró élmény. Ezúttal sem volt ez másként.

Úgy adódott, hogy két órát kellett eltöltenem fiammal az Örs vezér téri bevásárlóközpontban. Odakint úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, így a játszótér ez alkalommal nem tűnt kecsegtetőnek. Bevetettük hát magunkat a kirakatok sűrűjébe, mivel csalódottan tapasztaltam, hogy reggel kilenckor, amikor én fejés és állatok ellátása, majd egy óra autózás után már rég Pesten vagyok, ott még mindenki alszik... Vagy ha épp nem alszik, semmi esetre sincs a munkahelyén.  

Amíg várakoztunk, kisfiam fölfedezte a mozgólépcső nyújtotta élvezetes játékot. Tán egy órát is eltöltöttünk ezzel, mire elindult fölfelé a redőny. A Media Markt hatalmas, piros redőnye. Merthogy igyekeztem volna hasznosan felhasználni ezt az adódó két órát.

Öt év alatt minden megváltozott. Semmi sincs ott, ahol akkor volt, minden tele van elektromos kütyükkel, melyekről már azt sem tudom, mire valók. Bizonyos dolgok ára olyan alacsony már, hogy többé nem elérhetetlen az átlagpolgároknak.

Elbolyongtunk egy darabig, mire megtaláltuk a hanghordozókat - tudniillik ezért jöttünk ide, ebbe a hatalmas, vibráló elektroszmog-paradicsomba. Keresem-keresem a kazettákat, de hiába. Arra téved egy fiatal eladófiú, megkérdem hát tőle, mégis merre rejtegetik azokat a kazettákat. 
- Milyen kazettákat? - kérdi. 
- Tudja, olyan autóba valót. Amit le tudnék játszani, mialatt vezetek. 
- Ja, értem! Olyat, Hölgyem, már 2006 óta nem gyártanak. Vegyen inkább lemezt, az sokkal megbízhatóbb minőségű. 
Mélységes mélabú kerített hatalmába. Olyannyira, hogy még az eladó is fölfigyelt rá, s együtt érzően megjegyezte: 
- Sajnálom Hölgyem, igazán.  

Fiamat mindez nem kimondottan rázta meg. Megnézte jó közelről az összes lemezborítót, dvd-filmet kellő alapossággal. Mindig hangosan megállapította, hogy épp bácsit, kocsit, repülőt, vagy traktort lát. Az alsó polc roskadásig volt pakolva egy Rubint Réka nevű csúnyácska nő dvd-filmjével, a borítóján a hölgy fotója volt látható félguggoló pózban. Pontosabban a hölgy combja és feneke volt aranybarna színnel kiemelve. Fiam megállt előtte, hosszasan tanulmányozta. Némi töprengés után megfogalmazta a lényeget: "Kaka."

Nem is nagyon érdekeltek többé a nem létező magnókazetták, együtt nevettem a körülöttünk állókkal.  

És a nagy kalandunk nem ért még véget a piros áruházban.

Állatkereskedés is található ott két emelettel lejjebb. Mivel Álmos még sosem látott papagájokat, meg díszhalakat közelről, gondoltam elérkezett a soha vissza nem térő alkalom. Mialatt ő fölfedezte az egzotikus állatokat az üveg mögött, én más szórakozás után néztem.

Az első sokkot rögtön a bejáratnál kaptam. Egereket árultak. Önmagában is bizarr - gondoltam -, de ekkor fölfedeztem a feliratot a vitrin sarkában. "Díszegér, 1200 Ft." Gyorsan végigpörgettem magamban az elmúlt hetet, amikor is egy nap alatt 7 db egeret csaptunk agyon. Ezzel kereken 8400 Ft-ot buktunk el. Ami lényegében egy nemesacél fejővödör ára, postaköltséggel együtt!  

Továbbsétáltam. Messziről kiszúrtam valami gyanúsat. "Egértáp, 400 gr, 1180 Ft." Hangosan szaladtak ki számon a meglepettségem szavai, még szerencse, hogy nem dobtak ki a boltból. Ugyanis továbbsétálva szembetalálkoztam 30 dkg-os kiszerelésű búzával és kukoricával, mindössze 270 Ft-ért, ami gyakorlatilag 15szörös ár...  

Találtam később még szénát is, melynek 50 dkg-ja csupán 750 Ft-ba kerül...  Ezért otthon két bálát kapok.

Az életből teljesen kiábrándulva ültem vissza az autóba. Hazafelé egy barkács-áruházban szembesültem a gyepszellőztetővel, a hamuporszívóval, és további nagyon hasznos háztartási cikkekkel, a kizacskózott termőföldről már nem is szólva…

Hová tart ez a világ? Hova még lejjebb?!

 

 

- Dominika tollából -