Akik úgy élnek, mint az amishok (Magyar Amishok)

2014.02.27 14:56

 

Akik megismerik az életvitelünket, sokszor az amishokhoz hasonlítanak minket. Azt mondják, úgy élünk, mint az amishok. Nem is tudják, milyen közel járnak az igazsághoz, hiszen az ő ismereteik felületesek rólunk is, és az amishok zárt közösségéről is.

Mi tartózkodunk attól, hogy bármiféle nevet magunkra aggassunk, mert ez többnyire azonnal „szektásít”. Magyar emberek vagyunk, a nagyszüleink, dédszüleink példáját és értékrendjét követjük. Ezzel gyakorlatilag be is léptünk az „amish világba”, ugyanis kívülállók lettünk a többségi társadalom számára.

 

Nézzük, mi is ez az életvitel és mik ezek a szabályok, melyek kívülállókká tesznek minket.

 

Vigyázat amishok!

 

Szabályok, életvitel.

Alapvetően hiszünk a Jóistenben. Nem fogadjuk el a darwini evolúciós elméletet. „Az ember valamikor Isten képmása volt, Darwin azután lealacsonyította a majom képmásává, később a szociológia a társadalom képmásának tekintette, amely formálja és a mindenkori környezet termékévé teszi, végül az ember ma már egyáltalában nem is képmás.” /Marcuse/

 

Mivel hitünk szerint az egész környező világot a Jóisten teremtette, ezért kötelességünknek érezzük harmóniában élni vele, benne. Innen az elnevezés: „természettel harmonizáló gazdálkodás”.

 

Hiszünk az isteni gondviselésben, ezt tartjuk követendőnek, nem a koroknak, divatoknak, hatalmaknak megfelelően alakított szabályokat, törvényeket.

 

Hisszük, hogy a Jóisten megadta nekünk a lehetőséget, hogy gondoskodni tudjunk magunkról, a felelősebbek a környezetükről, mint ahogyan a családtagok gondoskodnak egymásról. Ezért nem szorulunk semmilyen szervezet vagy hatalom gondoskodására. Nincs szükségünk biztosításra, hitelre, szociális juttatásokra, segélyre.

 

Úgy tartjuk, hogy a hagyomány nem egy ósdi érdekesség, hanem az elődök tapasztalati bölcsessége, mellyel élnünk kell.

 

Tapasztalataink szerint a mai modern világ felgyorsult életmódjával az embereket hajszolttá, boldogtalanná teszi, majd idővel megbetegíti. A profit hajszolása, a hatalomvágy miatt az emberek kizsigerelik a Jóisten által teremtett környezetüket. Ebben nem kívánunk részt venni.

 

Ezért törekszünk az önellátó, önfenntartó életvitelre. Előnyben részesítjük a cserét a kereskedelem során, a helyi pénzeket, vagy más értékalapú eszközöket.

 

A technika vívmányai az emberek többségét olyan mértékben elkényelmesítették, hogy megszűnt az önellátás, öngondoskodás képessége. A gyorsuló technikai fejlesztések, és azok birtoklási vágya az embereket önzővé teszi, és folyamatos kényszerű hatalmi harcba sodorja.

 

A legtöbb technikai újítás már nem az embert és környezetét szolgálja, hanem a kizsákmányolás és a manipulálás eszköze.

 

Az egyházak folyamatos hatalmi harcai, félelemkeltése, valamint ember által irányított szervezete számunkra nem elfogadható. Ezért hitéletünk egyszerű, egyháztól mentes.

 

Mivel gyermekeinkről és idős családtagjainkról is teljes körűen gondoskodunk, és értük felelősséget vállalunk, így nem vesszük igénybe bölcsőde, óvoda, idősek otthona szolgáltatásait.

 

Mivel a többségi társadalmi nevelés értékrendje teljesen eltér a mi értékrendünktől, és a hitéletünktől, ezért gyermekeink iskoláztatásáról magunk gondoskodunk.

 

A gyermek Isten ajándéka, ezért élete felett senki nem rendelkezhet. Az abortuszt nem tudjuk elfogadni.

 

 

 

Hit-élet.

Nem járunk templomokba, és nem építünk templomokat, mert úgy gondoljuk a Jóisten nem szorítható falak közé, nem a falak között lakozik és a kapcsolat nem csak ott lehetséges vele.

 

Úgy tartjuk, vannak szent helyek, melyeket tisztelettel gondozunk, vigyázunk tisztaságára. Nem tartjuk szükségesnek, hogy ilyen helyre bármit építsünk, vagy elhelyezzünk, különösképpen nem egy félelemkeltő kínzóeszközt.

 

Nem fogadjuk el a hivatalos „Isten szolgákat”, mivel szerintünk Isten nem tart szolgákat és nem is alkalmazott senkit erre a posztra. Ha valaki Istent akarja szolgálni, az legyen magánügye, nem valami hatalmi szerep.

 

Gyermekkorban nem kereszteljük meg gyermekeinket, mivel ez egy tudatos döntés és értékvállalás, melyet felnőtt fejjel és szabad akaratból kell eldönteni.

 

Ünnepeinket a természet rendjéhez igazítjuk.

 

Nincsenek egyházi elöljáróink. Az idősebb, bölcsebb, tapasztaltabb, tiszteletben álló családtagok vezethetik az ünnepeket vagy az imádkozást, illetve segíthetnek a természet rendjének megértésében. Hozzájuk fordulhatunk útmutatásért, tanácsért, melyet saját felelősségünkre használhatunk.

 

 

 

Hétköznapi érték-rend.

Öltözködés.

Az Amerikába kivándorolt amishok megjelenése úgy alakult, hogy amíg a férfiak körszakállt, nadrágtartót és szalmakalapot viselnek, addig a nők szoknyát, a lányok kötényt és kendőt. A férfiak nem viselnek bajuszt, mivel őket ez a tábornokokra emlékezteti.

 

Mi szintén egyszerűen öltözködünk. A nadrágtartó viselete nem általános, mivel az a 18. századi Rajna parti öltözködésnél volt szokás. Itthon inkább a nadrágszíj terjedt el, és ez az egyetlen díszesebb ruhadarab. Viselete nagyon messzire nyúlik vissza és a hazai népszokás, hagyomány része. A magyar férfiak bajuszt is viselnek, mivel ennek hagyománya is régi időkre nyúlik vissza.

A kalap viselete szintén általános, bár télen kucsmát is hordunk. Ruhatárunkhoz tartozik még a bot, valamint az állattartással foglalkozó családtagok előszeretettel viselnek bő lebernyeget és bő nadrágot. 

Hétköznaponként általában egyszínű ruházatot viselünk, kedvelt színeink a zöld, a barna és árnyalataik. Ünnepnapokon legszívesebben fehérbe öltözünk.

Asszonyaink legtöbbször szoknyát, a lányok kötényt és kendőt viselnek. Öltözékük egyszerű, természetes anyagokból áll és nem hivalkodó. A hímzéses minta megengedett, amennyiben az kézzel történik.

Előnyben részesítjük a természetes alapanyagokat és így tekintünk az állati eredetű bőrökre, szőrmékre is. (Ez az élet tiszteletéből is fakad - ha egy állat az életét áldozta értünk, semmilyen része ne vesszen kárba.)

 

 

Az energiaellátás, -használat.

Elsődleges alapelv az önállóság.

Lehetősége szerint mindenki a saját maga által előállított energiát használja, mert így nem vagyunk kiszolgáltatva a profitéhes multiknak, és nem szolgáljuk ezt az istentelen rendszert.

 

Vízellátás.

Mindenkinek törekednie kell a saját vízellátó rendszerre, legyen az esővízgyűjtés vagy saját kút. Így a vizet körültekintően használjuk, hiszen nem egy csapból nyerjük, hanem az égtől, vagy a földtől kapjuk.

Gondoskodnunk kell a használat során keletkezett szennyvízről, így csak annyit és úgy használunk, hogy azzal ne károsítsuk a Jóisten által teremtett környezetünket.

 

Elektromos áram.

Törekedni kell a hálózati áramtól való mielőbbi elszakadásra. A hálózati elektromos áram a környezet rombolásával keletkezik, ezért tartózkodunk tőle. Az elektromos berendezések többsége felesleges, lustává teszi az embert, illetve elvonja figyelmét, vagy egyenesen befolyásolja.

Mindenki annyi áramot használhat, amennyit maga megtermel, a környezete károsítása nélkül. Így használható napelemes rendszer, szélkerék, vagy felülhetünk egy kerékpárra, és áramot termelhetünk vele, hisz ez utóbbi nem szennyezi a környezetünket. Az így megtermelt energia általában jóval alatta marad az átlagos háztartások fogyasztásának. Mivel nem áll rendelkezésünkre mértéktelenül, így sokkal körültekintőbben használjuk fel.

 

Kőolaj. (Földgáz)

A kőolajra, mint a hatalom, hatalmaskodás és mások kizsákmányolásának eszköze tekintünk, így lehetőség szerint egyáltalán nem használunk kőolajszármazékot. A saját magunk által előállított növényi olajakat használjuk. A biogáz, vagy fagáz előállítása megengedett.

Kőolajszármazékokat sem használunk, mint tisztítószerek, gyógyszerek, kemikáliák. Helyette a természetes anyagokat, mint zsiradékok, faggyú, szappan, hamulúg, ecet.

 

Szemét, szemétszállítás.

Nem termelünk szemetet, vigyázunk környezetünkre, törekszünk az újrahasznosításra, így nem vesszük igénybe a központi szemétszállítást. Ha életvitelünk során mégis szemét keletkezik, úgy azt a hivatalos hulladék-lerakóhelyre szállítjuk és fizetünk az elhelyezésért.

 

Információáramlás és kommunikáció.

A felgyorsult életvitelű világ információáramlása manipulatív, ezért nem veszünk részt benne. A média ma már a hatalom eszköze, a hatalom pedig az emberek irányítására, befolyására, elnyomására használja. Ezért nem nézünk tévét, különösen mellőzzük a híradásokat, melyek félelmet keltenek, és a reklámokat. Nem olvasunk újságot, mert többnyire egy szűk hatalmi réteg kiszolgálója. Ugyanez érvényes az internetre, mely tele van hamis vagy manipulált információkkal. Az e-mail és a telefon a gyors kommunikáció lehetősége, mely megfosztja az embert a valódi figyelemtől. Így mára nem halljuk az erdő énekét, nem értjük meg az állatainkat, de még a csecsemőinket sem. A belső hangra és Isten szavára egyáltalán nem figyelünk, mert az érzékszerveinket eltömítették.

A fentiek miatt korlátozzuk az ilyen jellegű kapcsolattartásunkat a külvilággal. Mailt, internetet, csak a lehető legkisebb mértékben használ a család egy kijelölt tagja. A telefont is kerüljük, csak legvégső esetben használjuk a mailhez hasonlóan. Az elkövetkezendő időben szeretnénk ebben továbblépni, és minimálisra korlátozni az elektromos kommunikációt.

 

Alapvetően mindennel kapcsolatos irányelv a mérték, a mértékletesség.

Mértékkel termelni, nem a profit, a meggazdagodás, a mások feletti uralom vágya miatt. Boldog, biztonságos, harmonikus életet élni. A fenti irányelvektől nagyon kivételes esetekben, a közösség, család jóváhagyásával térhetünk el.

Ha valaki úgy gondolja, így élnek az amishok, vagy ezek a magyar amishok, hát szíve rajta.

Mi magunk jó kapcsolatot ápolunk minden vallásos magyar emberrel, akinek értékrendje hasonló a miénkhez, vagy el tudja fogadni a miénket. Legyen az buddhista, muszlim, zsidó, hagyományőrző, vagy bármely keresztény egyház, vagy akár a Magyar Ámish közösség tagja.

 

 

Nemrégiben olvastam a „Székely rendtartás” című könyvet.

Hamar magamra ismertem. Az anyaországban, a Hernád völgyében így nevelkedtem. Nagycsaládban, nagyszüleimmel, szüleimmel, nagybátyáimmal közösen élve. Az életvitelünk, szokásrendünk azonos volt. Akkor hát székely lennék? A több ágon visszavezetett családfámban nincsenek idegenszívűek, de nem is ér el a székely havasokig. Akkor?

 

Már fiatalon kutattam a megfoghatatlant, a Távol-keleti harcművészetek szellemisége hamar magával ragadott és messzire vitt. Harminc év gyakorlás, tanulmányozás távlatából is homályosabb, mint gyermekfejjel.

Csak egyet tanultam meg: A magyar szamuráj, szamurájabb a szamurájnál. Mint ahogy a magyar muszlim, muszlimabb a muszlimnál, a magyar buddhista a buddhistánál. Ilyenek vagyunk mi magyarok. Ha valamit csinálunk, akkor azt tesszük hévvel, rendesen, ahogy illik.

Persze ma divatos minden külföldi dolgot majmolni.

Permakultúra, szupervályog és erdőkert. Minek nekünk, amikor itt a hagyományos paraszti gazdálkodás? Mert külföldi? Vagy mert a saját hagyományainkban nem tudunk elég jók lenni? Amish, buddhista, muzulmán? 

Ránk is mondták már: „ez ugye permakultúra”? Ha a városi ember kijön hozzánk a tanyára és meglátja annak szépségét, bőségét, hamar kijelentéseket tesz. Mikor meglátja a talajtakarást, azt mondja permakultúra, ha a növénytársítást, akkor meg erdőkert. Ha pedig azt látja, ahogyan élünk, azt mondja, olyanok vagyunk, mint az amishok.

 

Az eszébe sem jut, hogy a mi hagyományaink messzebbre nyúlnak, így nyugodtan mondhatjuk, ők élnek úgy, mint mi. :-)

 

 

 

 

- Katsumoto -