Húzzuk a gumicsizmát - gondolatok a lótartásról

2014.03.12 19:11

Húzzuk a gumicsizmát - nyílt kritika Dr. Gőblyös István cikkéről, avagy gondolatok a lótartásról

 

http://zablaeskengyel.blog.hu/2013/07/25/_gumicsizmat_huzzak

http://www.lovasok.hu/index.php?i=76190

 

Az idézett cikk kiindulópontja a felháborodás, amiért egy lovardába látogató hölgy föltette a kérdést a lovarda tulajdonosának, hogy szükség lesz-e gumicsizmára a lovarda meglátogatásakor. Részemről, bár nem értem a problémát, egy józan gondolkodású, realitások talaján álló hölgy rajzolódik ki a kérdés mögött. A lovarda tulajdonosa azonban csúnyán megsértődött, s sértettségében fejti ki véleményét, mely szerint a lovaglás „fehér sport”, s a lovardába akár tűsarkúban is meg lehet érkezni.

 

Elmesélem én kedves, mélyen tisztelt Tulajdonos Úr, mi az, hogy lótartás. A lovakat, mint szabadság gyermekeit, nem zárjuk falak közé, tető alá, se díjlovagló négyszögekbe, se körkarámokba. A lovakat nem bugyoláljuk takaróba, hogy bundájukat a sártól megóvjuk, s ezáltal megspóroljuk magunknak a csutakolással járó időveszteséget. A lovakat nem nyírjuk le, nem kezeljük vegyszerekkel, nem etetjük tápokkal. A lovakat nem érdekli, hogy van-e sár, s ha igen, az mekkora. A lovak akkor sem állnak be a beállóba/istállóba, ha arra lehetőségük van, és az időjárási feltételek zordak. A lovakat nem kerül havonta 80-120ezer forintba tartani, kedves, mélyen tisztelt Tulajdonos Úr.

 

Álljunk csak meg egy pillanatra a „fehér sport”-nál. Nyilván ’fehér’, mint ’tiszta’. Mi sem mutatja jobban, mily mélyre süllyedt a lovas kultúra, mint az, hogy egyesek a lovaglást fehér sportnak nyilvánítják. Ehhez talán a „lovas” fogalmát kellene még tisztázni. Ki a lovas? Lovas-e egyáltalán az olyan lótartó, aki lovát nem csutakolja, nem körmöli, nem eteti, nem trágyázza? Lovas-e az, aki nem vesz részt lova életében? Lovas-e az, aki arra a heti két órára lovas, amíg a felnyergeltetett lova hátára felül? Mélyen tisztelt Tulajdonos Úr, ezek nem lovasok. Az elején említett hölgy, aki a gumicsizma szükségessége felől érdeklődött, százszor inkább lovas (még akkor is, ha lovat közelről sem látott), mint a tűsarkúban érkező kedves bértartók. Ugyanis a hölgy feltételezte, hogy van még hely, ahol a lovakat természetes tartáskörülmények közt helyezik el, ami bizony téli évszakban többnyire sárral/hóval jár együtt. A ló, tudniillik nem szereti a betonjárdákat, sőt, ha természetes módon nem patkoljuk, akkor még töri is a patáját a beton. Így kérem, húzzuk fel azt a gumicsizmát egy kicsit, és nézzük meg, mennyire leszünk koszosak, ha lovunkat szeretvén, számára megfelelő tartáskörülményeket teremtük.

 

Először is szükségünk lesz lovanként legalább 1, de inkább 2 hektár legelőre. Minél jobb minőségű legelőnk van, annál kevesebb elegendő, azonban ne felejtsük el, hogy a ló nem csak legel, hanem tapos is. A legelőt mindig válasszuk el több különálló részre, és minél gyakrabban kerüljenek a lovak új legelőrészre. Ezzel máris megtettük az első lépést a természetes tartásmód felé, ugyanis az aktív legelőváltás gondoskodik róla, hogy lovunkat ne kelljen többé féreghajtóval kezelnünk, s mivel egész nap bóklászik, járkál, patája kopik, a körmölések száma is jelentősen csökken. Szóval ezt a legelőt le kell keríteni. Nem csak koszosak leszünk tőle, hanem meg is izzadunk, a tűsarok a végére minden bizonnyal lekopik a helyéről, és egy egészen praktikus lábbeli lesz belőle.

 

Ha van legelőnk, és van lovunk, újabb problémákat vet fel az élet. A lovat munka előtt le kell csutakolni. Szerencsés esetben nem áll rendelkezésére a legelőn vaddisznódagonya, ám még ekkor is begyűjt a bundájába egy jókora adag sarat/port, esetenként bogáncsot, stb. Ősszel, természetes tartása okán hatalmas téli bundát növeszt. Ha lovunk egészséges, nem hosszú medvebundát képez testén, hanem rövidebb, ámde nagyon tömött, sűrű bundaréteget, melyet széthúzva a bőrét nem tudjuk megpillantani. Ez teljesen jó hőszigetelő, vizet át nem eresztő réteg. Több napos folyamatos esőzés után is száraz marad a ló bőre. Tökéletes megoldás tehát a Jóistentől, aki nyilván nem akarta az embert azzal fárasztani feleslegesen, hogy a lovával háljon télidőben. Ebből a bundából azonban munka előtt ki kell szedni a beleszáradt sarat, amitől az elkopott tűsarok után most a műkörmök is elkopnak majd. Lám, kezdünk is emberré formálódni.

 

Ha már tiszta a lovunk, már csak a paták vannak hátra. Ezeket szigorúan minden munka előtt meg kell tisztítani, s ellenőrizni, munkára alkalmas-e állapotuk. Ha különös szerencsénk van, és elég nagy a sár, akkor patakaparás közben, mialatt egyik kezünkkel tarjuk a lábat, másikkal kaparunk, egy alapos iszappakoláson is átesünk. Ha türelmetlen a lovunk, akár az arcunkra is kerülhet belőle.

 

Már jöhet is a nyergelés. A nyerget, ha szeretnénk még gyermekeinkre továbbörökíteni, körültekintően kell tárolni, ápolni. Használat után mindig meg kell tisztítani az esetleges szennyeződésektől. Nyeregbakra helyezve, lehetőleg szellőző anyaggal letakarva, száraz, szellős, tiszta helyen kell tárolni, úgy, hogy a bőr sehol ne törjön meg. A nyerget érdemes gyakorta zsírozni, hogy a bőr puha maradjon. Ez a művelet a wellnessprogram következő stádiuma, hogyha kezünk kiszáradt volna csutakolás közben, ránk is jut majd bőven a bőrzsírból.

 

Most pedig, hogy kellően bemelegedett izomzatunk, elkopott a tűsarok, lekopott a műköröm, leázott a smink és nem kell többé kozmetikushoz járnunk, már csak lovagolnunk kell. Kívánok mindenkinek jó mulatást hozzá, még Önnek is, mélyen tisztelt Tulajdonos Úr.

 

Ahogyan a régi mondás tartja: „Lóvá tesz az ember, s emberré tesz a ló.”

 

 

Dominika tollából, 2014. március 12.