Hogyan induljunk el pénz nélkül?

2014.01.01 20:35

 

Amikor belekezdtem, úgy csináltam ezt is, mint mindent az életemben, ahogy kobudo mesterem tanította: "Nagy lendülettel, aztán folyamatosan..." 

Mindent feladva, hatalmas munkába kezdtem. Mégis számtalan ismerősöm a biztatásomra azt válaszolta: "Könnyű neked, de nekem nincs egy fillérem sem..." Ma már látom, hogy ezek többnyire kifogások voltak. A kérdés mégis sokáig foglalkoztatott, így született az alábbi írás.

 

 

Tehát a kérdés: "pénz és erőforrások nélkül megteremteni a túlélési lehetőséget".

Most hagyjuk a szélsőségeket, hogy mi lesz, amikor már baj van. A lányok árulhatják testüket, a fiúk - ha erősek - rabolhatnak maguknak javakat. Vagy fordítva… 

Maradjunk a jelennél: 

Azért is nagyon fontos ez a kérdés, mert nincs az a pénz, ami elég lenne, hogy megteremtsük a túléléshez szükséges "minimumot". Bár már szinte "tanuljuk", hogy egyén szinten nagyon nehéz és közösségben kell túlélni, mégis úgy kezdünk neki, hogy elkezdünk gyűjtögetni, magántulajdont teremteni. Ha erre indulunk, hamar rájövünk, hogy "ez is kell még, az is kell még". 

 

Sokan mondják, hogy nekik nincs lehetőségük, pénzük, stb, stb. Valójában legtöbbször az elszántság hiányzik, de valóban vannak barátaim, akik a nulláról indulnak, ha nem épp a mínuszból. Miattuk gondoltam végig a dolgot és így született meg az alábbi ötlet. 

Pénz és bármilyen forrás nélkül (állatok, valami hasznos gép, felszerelés, készlet), magunkból kiindulva kell keresni egy közösséget, mely hasonlóképpen gondolkozik. Olyat, ahol a túlélésre játszanak. Jó, ha az elején tartanak és vannak még lehetőségek azok számára, akik ezt a helyet választanák maguknak. Ha ez megvan, ami nem könnyű feladat, akkor az alábbi stratégia mentén, több szálon közelítjük meg célunkat:

 

1. Elkezdjük képezni magunkat.

A tanulás - ha ügyesek vagyunk -, nem kerül pénzbe, illetve minimálisba. Válogathatunk a hasznosabbnál hasznosabb tudások közül, amely segíti a túlélésünket. Napelemes rendszerek, természetgyógyászat, füstölés, szárítás, kútásás, stb, stb. Olyat válasszunk, ami hasznos egy közösségnek, esetleg több közösségben is ritkán fordul elő, és van kedvünk tanulni és gyakorolni. Az elméleti tudásnak az internet és az antikváriumok egy jó alap, de nagyon fontos a GYAKORLATI TUDÁS!! Úgy gondolom, találunk helyet, ahol az ingyen munkaerőnek örülnek és rengeteg tudás, tapasztalat ragad így ránk. Számtalan téren el tudom ezt képzelni. Tehát képezzük magunkat.

 

2. Támogatjuk a kiszemelt csoportot.

Itt Molnár Géza cikke jut eszembe. Tehát támogatjuk a csoportot. Beszélgetünk velük, és szóban mindig megerősítjük, biztatjuk őket. Még akkor is, ha mi mást gondolunk, vagy egy kérdésben a tudásunk olyan mértékű, hogy jobb megoldást tudnánk. Nagyon fontos a szóbeli támogatás és elismerés. Az embereknek, főleg a "túlélőknek" elegük van az okosokból és a lehúzásból. Általában szűk környezetük is furcsa szemmel nézi őket. 

A szóbeli támogatáson túl megpróbálunk segíteni. Először apróbb munkákkal, az ásót, villát bárki meg tudja fogni. Ha van olyan terület, munka, amiben "jók tudnánk lenni", ott meg odatesszük magunkat. Gyakorlatilag segítjük őket terveik, céljaik megvalósításában. 

 

Ekkor szép lassan hasznos tagjai leszünk a közösségnek. "Nincstelen" tagjai, de hasznos tagjai. A közösség úgy fogad magába, hogy nem erőltetjük rá magunkat, hanem szinte ők kérik, hogy tartozzunk oda. Az elvégzett segítségért nem kérünk semmit, de ez nem működik, mert az emberek hiába próbálnak kitörni, régen beléjük ivódott, hogy mindenért fizetni kell. Nem szeretnek adósok lenni. Így fogadjuk el, amit kapunk. Egy tál ételt, egy üveg befőttet, pálinkát. Ha nagyobb dolgot bíznak ránk, vagy kérik a segítségünket, és megkérdik, hogy mivel tartoznak, mennyiért csinálnánk meg, akkor kérjünk olyan termékeket, melyeket ők termelnek. (Itt jön Géza ötlete.) Ezzel segítjük őket a termelésben és a felesleges javaikkal kereskedhetnek. 

Ha ekkor jön el a "világvége", akkor jó eséllyel van helyünk ebben a közösségben, főleg, ha a tudásunk is segíti őket. 

Ha nem jön el, szerencsénk van és előre lépünk.

 

Az egyik lehetőség, hogy a megspórolt, megdolgozott kis tőkénket befektetjük valami hasznosba. Olyan dologba, mint szerszám, eszköz, állat, melyre a közösségnek szüksége van. Ezt a dolgot felajánljuk a közösségnek, de a tulajdonunkban marad. 

 

Példákat mondok: Van egy közösség, vannak állatok, de elkelne még pár állat. Szálljunk be, vegyünk állatot. 10 birkát, malacot, lovat. A szaporulat egy része minket illet és mi is dolgozunk "benne" ha szükséges. A közösség erőforrásait használjuk. Megtoldjuk egy kis saját erőforrással, plusz munkával és nem csak a közösség, de mi is gyarapodunk. Vehetünk eszközt. Egy lepárlót, szekeret, ekekapát, „fegyvert”, bármit, ami hasznos. 

Ezek után már biztos helyünk van a közösségben és napról napra gyarapodunk. 

Ha ekkor jön el a "világvége", akkor ebben a közösségben már "részünk van". Ki küldene el egy harcost, vagy egy juhászt a nyájjal? :-) 

Ha nem jön el, szerencsénk van és előre lépünk. 

 

Már részesei vagyunk a közösségnek. Ekkor kérhetünk. Kérjük meg őket, hogy segítsenek létrehozni a saját életterünket ebben a közösségben.

Segíteni fognak olcsón földet szerezni. Ha van egy darab földünk, akkor elkezdhetjük építgetni a "sajátunkat". Kis házat, kutacskát, kemencét, stb. Közben lakhatunk a közösség tagjainál, használhatjuk az erőforrásaikat, felszerelést, szerszámot. Mi is ott vagyunk nekik - egy biztos pont, ha kell egy segítség vagy egy munkás kéz. 

Lépésről lépésre.

 

 

Ennyi volt az írás.

Ez a modell működik. Ez a "mi modellünk". 

Az elmúlt években számtalanszor átküldtem ezt a cikket, de senki nem vette a fáradságot, hogy kipróbálja. Aztán az élet úgy hozta, hogy valaki beajánlott nekünk egy fiatalembert. Egy egyetemistát...

 

Péter közel egy éve jött ide "nincstelenként". Két évre szegődött, ahogy ő mondja: béresnek.

Bére a szállás, az ellátás és a tanulnivaló. Mindig is szerette volna kipróbálni magát, így szeretne élni, de félárvaként nem sok lehetőséget adott neki eddig az élet. Egy ismerősünktől hallott rólunk, így ismertük meg.

Az egy esztendő alatt Péter nagy segítségünkre volt. A gazdaság is szépen gyarapodik, így bár az egyességben nem volt erről szó, de már "részt kap". 

Máig emlékszem az arcára amikor a kezébe nyomtam az egyik gidát: "Ez mától a tiéd!"

Mára már jelentősen gyarapodott, öt gyönyörű fiatal racka anyája remélhetően már vemhesült. Így tavasszal, a szaporulattal már tíz körül hajtja ki az övéit. Persze az egész nyájat, de ebből a rész már az övé.

Ha az új évben agyon nem vágom a kölyköt, tán még itt is marad. Idővel kerül majd mellé egy asszonyka is és lesz gyarapodás. Ha így lesz, mire megjön a baba, felépítjük a házát, biztosan. 

Ha agyon nem csapom...

 

Tehát vissza az alapokhoz. Csoportban kell túlélni. Ennyi.