Hideg van.

2017.01.07 18:18

Hideg van.

 

Télen ez így is van rendjén. De az embert és állatot egyaránt megviseli. Főleg azokat, akik a természetben élnek. Nem a klasszikus zenével, padlófűtéssel ellátott nagy-gazdaságokra gondolok, hanem a magunkfajta „ősemberekre”.

 

Szeretem a hideget, nincs sár és ha kellően hideg van, a pára is megfagy.

Ilyenkor tiszta az ég és töltenek a napelemek. Felmehetek zenét, rádiót hallgatni a netre, nézhetek filmet, vagy olvashatok határtalan hülyeségeket. Nekem ez a szórakozás. Persze olvasok és a gyerekekkel játszok, de néha „mérgezem” magam.

 

 

Ahogy a gyerek-dokink mondta a héten:

„Be kell vinni a gyerekeket az óvodába és közösségekbe. Összeszednek mindent, hánynak, fosnak, lázasak lesznek és kiütés is kaphatnak... De megszerzik az immunitást.”

 

Ez egy falusi fiatal doki gondolata, aki öt gyermeket nevel, és időnként lóháton érkezik. Falun, szerintem ez így helyes. Városban talán sokkal több a méreg, hiszen nincs „hazai, háztáji” a levegő és a környezet is más. A falusi gyerek vasgyúró és legyűri a betegségeket – ha találkozik velük.

 

Mi nem vagyunk falusiak, már tanyasiak sem. Talán „hegylakók”...

Így ha akarom, emberrel nem érintkezem hetekig, hónapokig. Csak az a kérdés akarjam e?

 

Persze a „Barom” kiposztolja, hogy az elszeparált (tanyasi, remete) az immunis.

A lófaszt!

Ellenkezőleg! Lehet strapabíró, mokány, kemény kötésű vasgyúró, egészségesen élő, csak éppen nem immunis. Mitől lenne? 

Na hagyjuk...

 

 

Hideg van...

Ha a bajuszomra ráfagy a leheletem, akkor mínusz öt alá ment.

Ha a fülem egy percen belül megfájul, akkor alulról veri a mínusz tízet...

Ha kesztyű nélkül egy perc alatt fáj a kezem, na akkor mínusz húsz körül van.

Népi megfigyelés.

 

Meg az is, hogy a pincében talált és teraszon felejtett 2010-es házi Eper pálinka elkezdett besűrűsödni. 

Namost-aztán-aztakurva....

 

A gépeket egy nap egyszer megjáratom, - régi katona szokás. 

Az aggregátor se nagyon szeretne elindulni, az akkumulátorok mind a konyhában melegednek.

Az öreg juhász kutya is.

 

Nálam ugyan állat a lakásba be nem jöhet! 

De őt most családtaggá fogadom... 

Így a szabály marad a helyén, a kutya meg a konyha asztal alatt...

 

 

 

Hideg van...

Az összes állatnak dupla adagot adok.

Zab-kukorica-tört búza. Mindenkinek nagy adag. A juh ma reggelre is gyarapított.: kis bárány született. 

Olyan hidegben, hogy az anya seggére fagy a véres lucsok.

 

A malacok meleget kapnak. Legalább egyszer egy nap. 

Mert a hülye malac pont most ellik... Befészkelte magát a tehén alá. Gondolom ez a tanya legmelegebb pontja.

 

A lovak akkora bundát növesztettek, mint egy medve.

Ők is kapnak. Minden állat alá körbálás szalmát gurítok, rájuk bízom, hogyan fészkelik be magukat. Most nem drága semmi. Nem számít. Az állat számít, az Élet. Egész évben szolgálnak, így most nekem kell szolgálnom őket. Akkor is, ha mínusz húsz-fokban kell ezt tenni, akkor is ha ónos esőben.

 

 

Körbejárom a villanypásztort...

Két helyen szakadt le, 20-30 méteren. A vezetéket betemette a hó, bele is fagyott. Na ez sem most szakadt el... 

De az állat nem megy sehová. Minek is menne, ha gondját viseled. Csak annak szökik az állata, aki hitványul bánik vele. Tudom magamról...

Ősszel elmaradtam a tehénnel, nem építettem időben meg a téli szállását, így hát ment. Jelezte: „Gazda nincs itt jó helyem.” Így hát félre tettem mindent és hajrá.

 

A héten is hívnak a Völgységből:

  • Szia, nem hiányzik a tehened?

  • Nekem biztosan nem...

  • Itt van egy tehén a Völgyben.

  • Biztos nem az enyém.

  • Azért megnézed?

  • Meg... - kinézek az ablakon, „Virág” fekszik a bőséges szalmába és csendesen kérődzik. Hová is menne, sehol nem lenne ilyen jó dolga.

  • Az enyém megvan.

  • Akkor szólok „másnak”...

 

Na ja. Szóljál. Majd megsértődik...

Okosabb úgy sem lehetsz.

 

Mi így, más, máshogy. Sokféle út van. Egyik sem rossz. 

Csak az úttalanság...

 

- Áldás! -