Hét évvel az összeomlás után.

2014.11.08 15:39

Hét évvel az összeomlás után.

(Mese felnőtteknek.)

 

2014-et írunk. Közel hét éve hogy „összeomlott a rendszer”…

Csodálkozol? Nem vetted észre? Nyugodj meg nem vagy egyedül.

 

Különböző körökben számtalan összeomlás elmélet kering és az internetnek köszönhetően egyre több ember ismerkedik meg ezekkel az elméletekkel. A „növekvő fogyasztáson alapuló gazdaság” fenntarthatatlansága, gazdaságiválság, az energiaválság, és végül a klímaváltozás.

 

A „növekvő fogyasztáson alapuló gazdaság" fenntarthatatlansága és összeomlása még a „mónikasón” nevelkedett nézők is megérthetik pár egyszerű példával. Például, hogy nem tudunk egyszerre két mónikasót nézni.

Ez annyira egyértelmű, hogy pár éve a miniszterelnökünk évértékelő beszéde helyett, a határok és erőviszonyok átrendezéséről és erről a fenntarthatatlanságról beszélt. Volt is nagy hümmögés. A média sem nagyon tudott mit kezdeni ezzel a beszéddel, a jónép meg pláne nem értette.

Abból adódóan, hogy a fogyasztás egy bizonyos szinttől már nem növelhető, - főleg, hogy a fogyasztók meg folyamatosan fogynak a népességgel, - szóval ebből adódóan már előrevetíthetünk egyfajta összeomlást, globális változást. Ez a változás gazdaságiválsággal jár. 

Na eddig érthető voltam azt hiszem.

Valójában ez egy természetes folyamat és ha a természet rendje szerint élünk, akkor nincs ránk különösebb hatással.

 

Sokkal összetettebb és veszélyesebb az energiaválság, illetve a klímaváltozás. Erről nem sokat hallunk mostanában. Már a neves professzorok, tanárok is feladták a publikációkat, értelmesebbje már nem tart előadásokat, hanem valahol földet, tanyát vett és azon gazdálkodik. Pontosabban felkészül a felkészülhetetlenre.

 

Hogy milyen folyamatok zajlanak, hogy mitől volt a benzin 500-Ft és most mitől 380, ezekkel nem érdemes foglalkozni. A Nagy Bábjátékos játszik.

Egyik nap megsúgja a kormányzatnak, hogy ezzel a netadóval még lehetne valamit kezdeni, másik nap a strómanjaival utcára küldi az embereket tüntetni a netadó ellen. Ő meg elégedetten nézi a művét, ezzel akár 2-3 hónapig is elleszünk. Addigra majd kitalálunk egy újabb konfliktust, egy népszavazást az elszakadásról, vagy bevetünk egy kis járványt. Lényeg, hogy folyamatosan lefoglalja az elméd.

 

Miért?

Mert elértük a kritikus tömeget. Nem robbanhat ki globális válság, mert a vihar olyan erősségű, hogy elsöpörne mindent. Ezekkel a kis válságokkal meg szépen ellenőrzés és félelem alatt tartható a jó nép. Ha majd jön az igazi katasztrófa, akkorra már a birkanyáj kellően engedelmes. 80-% megy a levesbe, de nem is fog tudni róla. Várja, hogy megmentsék, a többsége még halála pillanatában sem fog feleszmélni. Az utolsó gondolata is az lesz, hogy „miért nem bírtam még egy kicsit, biztos csak pár percre volt a segítség.”

A megmaradó 10-15% adja majd az új világrend építőköveit. A különbözettel lesz egy kis gond, ők a „szabadok”, de lesz helyük az új világban.

 

2008 tájékán összeomlott a rendszer.

Véleményem szerint 2000 környékén, csak az akkori dolgok már tényleg homályosak. Akkoriban borult meg minden, az energia fogyasztástól a népesedésig. A 2008-as dátum kicsit közelebb van, nézzük mi történt azóta. Időrendiség nélkül szemezgetek, ahogyan eszembe jut.

 

Volt például egy „madárinfluenza járvány”.

Érthetetlen módon kikerült egy élő vírust tartalmazó vakcina, meghalt pár száz ember…

A „járvány” (azaz egy, a repülőtéren (!) diagnosztizált ember) két hónap alatt érte el hazánkat.

Kormányunk rögtön gondoskodott kétmillió ingyenes védőoltásról, melyet aztán orvosok és államtitkárok, miniszterek is melegen ajánlottak.

A tiltakozásokat nem hallotta meg senki. Az is feledésbe merült, hogy valamelyik miniszter elismerte, hogy teszteletlen oltóanyagról volt szó, melynek az összetevői ma is homály fedi.

Emlékeztek? Naná, hogy nem!

Ez egy teszt volt.

A rémhír hallatára a lakosság „önként dalolva” oltatja le magát, a „jóégtudjamivel”. Szerintem készült ekkor egy térkép. Na nem arról, hogy merre, hogyan terjedt az influenza, hanem arról, hogyan terjedt a félelem és a birkaság.

 

Mi történt még?

Nézzük a gazdaságot. Na nem azt amit a médiában hazudnak, - a valóságot. A valóságban az árak az egekig nőttek. Felénk ma is 500-Ft ért dolgozik egy segédmunkás óránként, de a cigaretta háromszor annyiba kerül, az élelmiszerek minimum duplája, az építőanyag 3-4 szerese. De itt is vannak furcsaságok. Miközben az élő állat ára megnégyszereződött, a feldolgozott élelmiszer majdhogynem olcsóbb lett. Így teljesít a gazdaság? Aligha.

 

Élelmiszeripar.

Itt a leglátványosabb az összeomlás. 2000-2008-óta szinte eltűnt az élelmiszer a polcokról, helyette tömegesen megjelent az ipari hulladék. A botrányok száma nem nőtt, mert javult a beetetési technika. Ma már simán engedélyeztetik a hulladékfeldolgozásnak a különböző módjait, élelmiszergyártás címszó alatt. Ettől az élelmiszertől pedig soha ennyien nem haltak meg és nem volt ennyi beteg hazánkban.

 

Egészségügy.

Hát ez nem nagyon létezik, helyette van betegségügy. A dolgozók nagy része külföldre menekült, egy része pedig becsületesen bejár, bár sokan azt sem tudják minek. Nincs kötszer, nincs röntgenfilm, nincs orvosság, nincs élelmezés, néha fűtés sincs.

 

A kártevők elszaporodása.

Most nem a politikai életre gondolok. A moly, a rágcsálók, a nem honos rovarok megjelenése.

 

A sor végeérhetetlen.

Minden címszóhoz lehet találni anyagot, vagy ismerőst, aki hozza az információkat.

 

Jelenleg vegetálunk.

Elvagyunk a langyos szarban. A szaga már annyira megszokott, hogy észre sem vesszük. A szánkig meg szép lassan ért fel, így az ízét is megszoktuk.

A katasztrófafilmekbe illő gyors összeomlás és az azt követő káosz kezelhetetlen. Még a Bábjátékos részére is. Ami most megy, az az irányított összeomlás. Az emberek többsége olyan nyomás alatt él, hogy többnyire észre sem veszi. Felháborodása csak akkor lángol fel, ha személyes érintettsége van. Amikor kilakoltatják, amikor félrekezelik, vagy egyáltalán nem kezelik.

Vannak más országok, ahol más folyamatok zajlanak, talán csendesebben. Ott volt rá idejük, mi nem rég csatlakoztunk a klubhoz, nekünk ezért tűnik gyorsnak.

 

Mit tehetünk?

Semmit! Főleg nem félelemből. Egyszerűen jó, ha tudjuk és elfogadjuk ezeket a dolgokat. Az egyetlen járható út az a Teremtő útja. Azt meg nem könnyű megtalálni ebben a világban. Melyik Teremtő? Melyik isten? Merre van az az út?

A vallásokban, és az interneten ne nagyon keressük! 

Menjünk ki a természetbe. Kiránduljunk, ha tehetjük aludjunk kint a csillagok alatt. Vegyünk, béreljünk egy kis kertet. Vessük be. Figyeljünk. 

A Teremtő meg fog szólítani minket.

 

Áldás!

 

 

- Katsumoto -