Gondom van a pénzzel.

2014.01.01 17:44

 

Gondom van a pénzzel.

 


Kinek nincs? Jó, ne játsszunk a szavakkal. Nekem az a gondom, hogy van. Mármint van pénzem…

 

Most nem arról szeretnék írni, mint oly sokan: hogy mekkora szar a bankrendszer és hogy a pénz mögött nem található érték… Ezt ezerszer leírták, meg is értjük, de amíg mi is beállunk a sorba és ezt a rendszert szolgáljuk, addig nem lesz változás. Illetve mi nem állunk be, mi már a másik oldalról nézzük a dolgokat.

 

2008 tájékán meg voltam győződve, hogy bármikor felborulhat a rendszer. Hogy mitől, azt most hagyjuk. A borulásnak, bármitől következzék is be, egy elsődleges jellemzője lesz: a pénz elértéktelenedik.

Számomra 2008-ban veszítette el végre értékét, és azóta nem tartom semmire. Akkoriban minden pénzemet és minden bevételemet befektettem. Először tanyát, majd állatokat vásároltam, majd felújítottam. Következtek az eszközök, felszerelés, majd az ellátórendszerek. Minden pénzem elköltöttem az utolsó fillérig. Ha volt még valami kis munka és abból származó pénz, azt azonnal elvásároltam. Mintha holnap semmit nem érne.

Egy ideig még volt egy kis euró tartalékom, majd „háromszáz fölött” azt is átváltottam, nagy nyereséggel és el is költöttem. Végül semmilyen tartalékot nem képeztem.

Amikor már nem volt mire költeni, akkor elkezdtem raktározni…

                                    Ez a "bankbetétünk"...

 

Nem folytatom. Ez a hozzáállás, a pénz elengedése, egy nagyon gyors életmódváltáshoz vezetett, és rendkívül rövid idő alatt sikerült teljes biztonságot teremtenem és egy önfenntartó gazdaságot beindítanom. Persze ehhez kellett a Társ is, a feleség, aki szintén így látta és nem sopánkodott, nem kellett vele harcolni.

Mára elképesztő gazdagságban élünk, soha nem álmodtam ilyenről és soha nem éltem ilyen jól, a biztonságról nem is szólva. Bár a rendszer látszólag nem omlott össze, de az idő bizonyította, hogy helyesen cselekedtünk. A tanyák, földek árai 2-300%-al, az építőanyag árak 100%-al emelkedtek. A többiről nem is beszélve… Ma már nem telne semmire.

 

                              Ma már bele sem tudnánk kezdeni...

 

Ma újra olvastam az „Egy argentin túlélő” cikkét, ami szintén megerősített.


Mára már teljesen megváltozott a szemléletünk. Tavaly kérték, de nem adtam el a pálinkát.

Minek? Mit kezdjek a pénzzel? Mit vegyek belőle és minek? Még tíz birkát? Minek? Így is napi egy kiló színhúst termelünk... A pálinka közben egy éves lett, felértékelődött. Ugyanez van mindennel, amit termelünk. Mit kezdjek a pénzzel? Gyűjtsem? Minek? Naponta veszít az értékéből. A körülöttünk lévő gazdaság állandó, vagy inkább növekvő értéket jelent.

 

Egy időben elindítottuk a csere-berét, kihagyjuk a pénzt, cserélünk. Működik a dolog, de a múltkor valaki megjegyezte: „Neki nincs mit cserélnie, neki csak pénze van, és sajnos nem cserél vele senki…”

                                     Ezt nem cserélem pénzért...

 

Ide jutottunk.

Látom az értéket és látom, hogy a másik is látja. El is adhatnám. Egy üveg (0,5 liter) pálinka jó esetben 1.500-Ft. Mit ér 1.500-Ft??? Na ezzel van bajom!!! Az én pálinkám többet ér. De Domi szilvalekvárja, vagy mézeskalácsa is.
Amit itt termelünk, arról úgy gondoljuk, hogy ÉRTÉK. A pénz számunkra nem az. Nem kapunk érte semmit, és amit készítünk, nem annyit ér, amennyit pénzben adnak érte. Az üveg méz, amit a túróért kapok, az ÉRTÉK. A kosár, amit a tejért, az ÉRTÉK.

Sokszor ajándékozunk, megbecsülésből, barátságból. Néha a fizetség mellé is oda teszek egyet, ráadásként.


Persze azt mondják, hogy szükségem van ruhára, benzinre, áramra, és ezt pénzért kapom. Nem mehetek be az ELMŰ-be tíz kiló kolbásszal - igaz.
Na, akkor elkezdjük megbecsülni azt a ruhát, vigyázni rá, ne kelljen másikat venni. Ha már kell, akkor olyat, amit majd a fiam örököl utánam. Ha már kell benzin és áram, akkor minél kevesebb. Ne költsünk rá feleslegesen, azaz az értékeinket ne kelljen átváltanunk, elkótyavetyélnünk ilyen haszontalan dologra.

 

                                    Mást jelent a gyarapodás...

 

Az „előző életemben” rengeteget költöttem haszontalan dolgokra. Ma már nincs szükségem ezekre.  Persze könnyű megszabadulni a pénz nyűgjétől, ha nincs bolt. :-))
A legközelebbi is 4-5 km, olyan úton, ami sokszor csak gyalog járható. Így nem ugrál le a közértbe az ember, ha eszébe jut valami. Így kezdődik. Hogy az ember egy hónapban csak egyszer vásárol és egyre körültekintőbben.
Például megveszel valamit, kiviszed a tanyádra, és ott rohad rád. Nem eszed meg, nem használod el, csak szemét. De nincs szemétszállítás, így ott áll a polcon vagy a kamrában. Eltelik egy-két év és egy csomó "szemetet" gyűjtesz. Haszontalan dolgot. Aztán "megszületnek" az első lekvárok, befőzött lecsós üvegek és nincs hely nekik a szeméttől.
Akkor kidobod, jó esetben megeszi a malac.
Így kezdődik. Egyre kevesebbet és körültekintőbben vásárolsz, miközben egyre több mindent megtermelsz. Aztán már nem csinálsz havi nagybevásárlást, csak kisbevásárlást. Pár fűszer, élesztő.

Na így tűnik el a pénz, illetve az értéke az életünkből.
 

                                           Megfizethetetlen...

 

Mára már nem érdekel, az euró árfolyam vagy a benzin ár. Faluban, de még városon is meg lehet valósítani egyfajta önfenntartást. Minden térnek és helynek mások az adottságai. 
Talán ez nem is a tanya-falu-város dolgon múlik. Hiszen lehet olyan tanyád, ahol szintén pénzt kell termelned, mert nem jutsz hozzá alapvető dolgokhoz.
Azt hiszem, szerencsések vagyunk a tér és hely tekintetében. Biztosan sok múlik rajtunk, de ezen is.