Erővonalak.

2014.06.19 17:22

Pünkösdkor kezdődött.

Eleinte csak ültem és néztem magam elé, majd belekezdtem „rendet tenni”.

Feltettem a „Zátonyon” című írást, fizetett segítőt kerestem, majd helyet az állataimnak. Jöttek is jó szándékú emberek, van, aki a megyéből, van, aki távolról sok hozzáértéssel. Sok jó, segítő szándékú ember. Egyre több levelet kaptam, sokan jönnének „építeni”, van, aki külföldről jönne haza. A levelezésem végül kezelhetetlenné vált, mint a gazda(g)ságom…

 

Tegnap kazlat raktam, fát vágtam, takarítottam. Kihordtam a tanyáról pár futónyi lomot, eladtam a feleslegből. Mára érzem izmaimat rendesen. Pihengetek, játszom a kisfiammal és olvasgatom az üzeneteket.

Lassan egy kép rajzolódik, de nem tudom eszem súgja, vagy fentről kapom az útmutatást. Felhívok pár barátot, tanácsot kérek, hajnalban a kelő napot is megkérdezem.

Azt írjátok: jönnétek, tennétek, építenétek – ez jó. A házasságom romokban, de a közösség épülni akar. Egy évre előre be vannak jelentkezve az emberek: segítők, tanulni vágyók, tenni akarók.

 

Valaki azt mondja: "Ideköltözik és legelteti a nyájat, ne adjam el."

A nyájnak mennie kell, legalább is a portáról. Az ólakat el kell bontanom, a helyet megtisztítanom. De gondolatban látom a nyájat a szomszédos hegyoldalban legelni. Kutat látok, kis földházat, legeltető juhászt. Megdörzsölöm a szemem, - káprázat csak, a legelő üresen áll, az erdő tövéből is hiányzik a ház.

 

Csörög a telefon megint hív valaki…

Elmondom a látomásom, azt mondja: „Fogadd el azt a családot, megyünk és építünk neki egy házat. A gazdagságod nem azért van, hogy eladd, te mondtad mit ér a pénz? Azért van, hogy megoszd.” 

Szívemből szól.

A Virti barátim története jut eszembe: mesélte hogyan épült fel új házuk, a leégett helyébe, egy hónap alatt, télvíz idején. 

TI építettétek...

 

Valamikor példa voltunk, aki idejött magát látta benne...

De akik az utóbbi időben jártak nálunk az csak az elérhetetlen gazdagságot látta. Nem hogy nem merített, hanem úgy gondolta, „na nekem sose lesz ilyenem.” Igaza van nem is kell, nekem se.

 

Az egykori „intéző” házában lakom, az uraság arrébb élt, Ordason.

Miért kerültem ide? Miért nem egy erdő közepén élek magányosan? 

Újabb kérdések a Jóistenhez, - felírom. Ha legközelebb beszélek Vele megkérdezem.

 

(Néha úgy vagyok mint Jean d’ Arc (Milla Jovovich) amikor nem tudja Istennel, vagy a Sátánnal (Dustin Hoffman) beszélget e.)

 

 

Megjelentek a női energiák is, nem akármilyen minőségben!

Köszönet és hála!

 

Szombaton napforduló, jeles ünnepünk.

Addig minden kiteljesedik.

 

Áldás!

 

 

- Katsumoto -