Energia-válság.

2016.10.23 13:09

Energia-válság. - Megértettem.

 

Elengedtük gazdaságunkat – gazdagságunkat.

Mert minek a 300 m2, minek a 30-40 juh, minek négy láncfűrész, ha nincs időd a gyerekkel játszani?

Mert a csapda mindenhol ott van és Te, te „városi” belesétálsz. Kimégy, „vidéken újra kezded”, de a valóságban csak folytatod városi léted. Gyűjtesz, habzsolsz, növelsz és gyarapodsz. Mert elveszítettük a 

M É R T É K E T.

 

Az értékekkel – becsület, hűség, hazafiasság – elveszítettük ezt is.

 

Mérték.

Ez is egy érték...

Elengedtük hát és újra indultunk. „Halálugrás egy bimbózó kapcsolattal két gyerekkel és egy idős, fogyatékos nagyival. De bízunk Istenben és Mag-unkban.

 

Eszembe jut ez az „amish dolog”...

Amish? Számomra azt jelenti bízunk a Teremtőben. És hagyjuk a szélsőséges faszságokat...

Persze sokan hisznek, bíznak... Hittel élnek... De a hit naponta próbára van téve, így észre sem veszed, hogy mikor buktál el. Elbuknak, elbukunk. Naponta.

 

Ma reggelre egy tüske gyűlt az ujjamban. Tegnap szedhetem össze villanypásztorozás közben. Reggelre komolyan begyulladt. A városi ilyenkor betadinnal keni, és számtalan kemikáliát alkalmaz. Végül beoltatja magát – biztos ami biztos.

Én tűt keresek. Nincs. A költözésnél elveszett...

 

Végül egy biztosítótűt találok.

Vatag – húsomba tp, mire kitolja a szálkát. Nem fertőtlenítem, a sebbe nyalok... Aztán megyek összefogni a juhokat, így tíz perc múlva a sebem juh-szar pakolást kap – rendesen. Nem fertőződik, sőt: lassan múlik a gyulladás. Ezek szerint a juh-szar jobb, mint a betadin....

 

Van aki ettől beájulna...

Mert nem hisz a Teremtőben. Hogy van elrendeltetett és, hogy rész- vagyunk. Ezek az emberek felé emelik magukat az Egésznek és kiválnak. Ezért az életük csupa szenvedés és vajúdás... Hát ennyit az amishágról. Nem kell agyon magyarázni.

 

A minap, mikor gyermekem beteg lett és beadtam neki a Stodal szirupot, egyúttal imádkoztam, később „megfüstöltem”... Működött. Van aki csak szirupot és tablettát ad, van aki csak az imában bízik. Miért nem fér meg a kettő, együtt? Miért nem fér meg a keresztény- pogány – zsidó – muszlim? Mikor minden és mindenki – EGY.

 

Na de elszaladtam...

 

Energia.

A z Élet mozgatórúgója. Így akik irányítani akarnak, az energia által irányítanak. „Olcsón” adják, hogy vidd, mint a cukrot... Aztán ha nincs, szenvedj. Válj függővé.

 

Drogosok vagyunk.

Mind! Te is!

Ne tiltakozz. Számold meg hány elektromos eszközöd van...

 

Energia...

 

Víz.

 

Élet-elem.

A legszükségesebb. A Föld és testünk legnagyobb hányadát teszi ki.

 

Nálunk a kút mélyen van és keveset ad. Innen fogva a víz különleges érték, kincs. Míg Te az ívó-vized a boltban veszed, mi forrásról hordjuk... Gyűjtjük az esővizet és a harmatot. Mert felhők között élünk és a tető naponta összegyűjti a szükségletünket.

Te csak megnyitod a csapod. Mi úgy nyúlunk hozzá, mintha minden cseppje meg lenne szentelve...

 

Áram.

Hát az nincs. Nincs hálózat, így nem is vagyunk behálózva...

Helyette van nap és szél-energia, amiből nyerhetünk elektromosságot, ami üzemelteti a kütyüket. És ezért lassan elhagyjuk a kütyüket...

 

Hamar felállt egy fontossági sorrend.

Első a rádió. Mert a rádió segít, könnyít, akár életet is menthet. A rádió így mindig fel van töltve. Ha pedig nem használjuk, azonnal kikapcsoljuk. Mint mindent...

Mert az energia nagy kincs. Most tudjuk meg igazán, hogy magunk urai lettünk.

 

Második a lámpa.

A kézi, ami baj esetén segít. Minden más csak ez után jön. És ha jól gazdálkodtunk és a Jóisten is kegyes, még egy filmet is megnézhetünk. Mondjuk olyan „világvége fajtát”, amiben összeomlik a rendszer és nincs áram. Amiben az emberek ettől pusztulnak, mint ősszel a legyek...

Hát nekünk nincs ilyen félelmünk. Más se nagyon.

 

Egy hétig esett, így odaszóltam az asszonynak:

„Ha mind fürdeni akarunk, akkor gyújts gyertyát...”

Át áll a gondolkodás.

 

Elkezdünk hinni.

A Teremtőben és ön Mag-unkban. Mint Isten részeiben.

Hogy tudjunk. Hogy nem kell félnünk. Nem halunk éhen és el fogjuk bírni...

Meglehet, hogy változik a fontossági sorrend. A végén látjuk, hogy még csak nem is nehéz...

 

Talán csak azt kell elfogadnunk, hogy minden nap tanulnivalót hoz az élet.

Ma is.

 

Nem könnyű ez, viszont nem is nehéz.

 

Áldás!