Előkocsiból lovas szánkó - II.

2014.01.27 17:58

Végre lehullott az első hó, így kipróbálhattuk az előkocsira készült szántalpakat.

Erről szól a mostani beszámoló.

 

A „kerékcsere” nem vett igénybe összesen tíz percet. Az előkocsi könnyű, nem kell emelőt, bakot használni. Csak lelazítottuk a kerekeket és egy mozdulattal feltettük a helyére a talpakat. Két embernek, akár férj-feleségnek is könnyű a csere.

 

Kerékcsere előtt.

 

Semmilyen tapasztalatunk nem volt még a szántalppal, az előkocsival is kevés. Így minden újdonságnak számított. A nyomtáv elég széles, oda kell figyelni. A szántalpak egymástól függetlenül mozognak, nem úgy mint egy lovasszánkónál.

 

"Kerékcsere" után.

 

Nem tudtuk ennek milyen következményei vannak, de az első tapasztalatok alapján azt mondom nagyon jó megoldás. Az árkokat, nagyobb buckákat zökkenőmentesen veszi. Persze a teleszkópok, rúgók is sokat csillapíthatnak. Alapvetően zökkenőmentes az utazás.

 

Széles nyomtáv.

 

Kényelmesnek, biztonságosnak tűnik az utazás, így elsőre. Mivel a szamár több hónapja nem dolgozott és szánkót még soha nem húzott, így nem tudtuk hogy fog reagálni. Attól tartottunk, hogy a szánkótól megriad és nekiiramodik. Hajtószárat, zablát nem is kapott, úgy gondoltuk inkább egyikünk vezeti, míg a másik szánkózik.

 

Peti szánkózik.

 

Végül nagyon nyugodtan tűrte a szerszámozást és a szánkózást is. Ebben is különbözik a szamár a lótól, mi kifejezetten szeretjük, hogy bármikor munkára bírható. Eleinte mehetnékje volt, de aztán rájött, hogy dolgozni kell és átváltott nyugdíjas tempóba.

A kocsi (szán) egy vagy két ember súlyával meg sem kottyan a csacsinak. Lassan lépdel, kicsit unalmasnak tűnik, de az embernek van ideje gondolkodni, beszélgetni, a tájra figyelni.

 

Parkolás

 

A történetnek ezzel természetesen nincs vége, hiszen ez csak egy próba út volt, melyet sikeresnek könyvelek el. A jövőben megpróbáljuk a szekér és a kocsi mellett rendszeresen használni a szánt is.

 

Végezetül egy kis videó Cassus barátunknak.

 

Áldás!