Az elvonulás

2017.01.03 14:52

10 szorgos esztendő következet.

 

A magyar ember érdekes...

Ha muszlim, akkor muszlimabb a muszlinnál, ha buddhista, akkor buddhistább, Buddhánál, ha pedig szamuráj, akkor szamurájabb a szamurájnál... Így a magyar ember tíz év alatt hegyet hord el, és megváltoztatja a folyók folyását, valamint a föld forgását.

 

Így hát Ferdinánd tíz év alatt új birodalmat alapozott meg. És miután az elérhető összes címet elérte, az összes babért learatta, úgy döntött ideje visszavonulni. Ez viszont nem volt jellemző a magyarra. Mert aki egyszer király lett, az még a tolókocsiban is ragaszkodott székéhez. Ferdinánd látta ezt és még fiatal harcos korában megfogadta, ha eljön az idő, átadja a helyét a fiatal harcosoknak. Így hát 45 évét betöltve magához hívatta leghűségesebb csatlósait...

 

  • Befejeztem. Köszönök minden együtt töltött percet, minden tanulással eltöltött időt. Büszke vagyok rátok, látom, hogy jó kezekben lesz a Birodalom. Menjetek és járjátok utatokat tanításom és Mesterünk tanítása szerint... Bármikor szívesen látott vendégeim vagytok, szeretettel gondolok rátok. Folytassátok a Szeretet, a Béke Útját!

 

Ferdinánd visszavonult.

Régi álmát valóra váltva a hegyvidékre költözött, hogy ott békés gazdálkodóként élje életét...

 

Kedves Felesége – Napsugár – ekkor már tizedik éve volt társa.

Jó asszony volt, a Béke művészetét gyakorolta ő is. Sajnos nem lehetett gyermekük, így tíz év után ő is keresni kezdte álmait és be nem teljesült vágyait. Békésen elváltak hát útjaik, melyek más-más irányba vezettek.

 

Ferdinánd kiköltözött hát Hegyvidékre.

Visszafogott elvonult életet élt, a szomszédai még csak nem is sejtették, hogy egykoron mekkora birodalmat igazgatott.

 

Ferdinánd szántott és vetett. Fákat ültetett és állatokat szaporított. Úgy érezte megtalálta a Mennyei Királyságot.

 

- a fotó csak illusztráció - 

….

 

Ebben az időben Ferdinándnak – a még lezáratlan kötelességei miatt – sokszor Mordorba vezetett az útja. Két felnőtt, gyermeke, cége, kollégái, alkalmazottai, és társadalmi tisztségei még kötötték a bűnös városhoz.

 

Nem szívesen járt be.

Ha tehette a hegyvidéken tartózkodott, de a kötelesség, az kötelesség.

 

….

Ferdinánd ekkoriban magányosan tengette életét. Nem mintha nem lett volna alkalma és lehetősége, de valahogy vágyott a magányra. A fizikai munka, a teremtés, az alkotás elérte hatását. Ferdinánd teste és lelke egyaránt gyógyulni kezdett. Nagy méregtelenítésen esett át. 100 kilóról 73 kilóra fogyott egyetlen év alatt. És ahogy a felesleges súly, a lelki teher is folyamatosan csökkent. Ferdinánd megfiatalodott.

 

Néha – mikor magányosan gyakorol – elégedetten nyugtázta, hogy izmai feszesebbek, ízületei lazábbak, mint élete delején. Derékfájása rég abba maradt, reggelente örömmel baktatott ki juhaival a hegyhátra...

 

Mert Ferdinánd Királyból pásztor ember lett.

Bár egész életében „pásztorkodott”, de most a nyugalomban érezte meg ennek igazi ízét és bölcsességét. Most nem az emberekkel, hanem a sokkal hűségesebb juhokkal töltötte idejét. És a nyáj, rengeteget tanított Ferdinándnak.

 

- a fotó csak illusztráció - 

 

Ezekről a napokról, hetekről, hónapokról rengeteget írhatnék, de nem untatom a természet bölcseleteivel a kedves olvasót. Ugorjunk hát egyet – amikor is új asszony érkezett a házhoz...

 

Ferdinánd, még Mordori életében megismerte a „szépséges királylányt”, pontosabban az akkor még gyereklányt: Zakkant Dominát.

 

Furcsa név ez egy fiatal leánynak, talán érdemes leírni az ő történetét is...

 

 

- folytatjuk -