Álomgyárosok...

2016.06.11 15:32

Álomgyárosok...

 

A kifejezés nem tőlem származik, de lenyúltam.

Nagyon jó megnevezés, kifejezés a mai emberekre. Álomgyárosok...

 

Még mindig a vidéki élet, önellátás, közösség, a témakör.

Valahogy nem megy ez nekünk. Sem nekem, sem Gábornak, sem itt, sem ott. Legfeljebb állami támogatással, meg némi saját használatú zöldségtermesztéssel – hare krisna!

 

Jómagam hetedik éve próbálkozom és lassan belefáradok. Ezért is nem osztok meg semmit, inkább ülök a teraszon és nézem a gyermekek játékát, vagy a legelő állataink, mint hogy a gép előtt görnyedjek. Szerencsére ott van Cassus barátom, és Batka Peti is ír még néha. Én is ezeket olvasom. Néha elgondolkozom, gondolatban összefoglalom – majd megtartom magamnak...

 

 

Az emberek ugyanis álomgyárosok.

Megálmodnak valamit – aminek a valósághoz sokszor nagyon kevés a köze – majd makacsul üldözik ezt az álmot. Ha ketten vannak, akkor többnyire nem ugyanazt álmodják. Vannak körvonalak, de vannak jelentős eltérések. Így amikor elindulnak megvalósítani az álmot, akkor előfordul, hogy valamelyik egyszer csak hátat fordít az egésznek. Vagy felébredt, vagy rájön ez nem az ő álma.

 

Ha van öt dolog amiben különböző az álom, akkor egyik sem fog valóra válni...

Az álmokban ugyanis nincsenek kompromisszumok. Ha te engedsz kettőt és ő is kettőt, attól még nem oldódik meg a dolog. Két boldogtalan ember fog egymás mellett élni, úgy, hogy nem váltották valóra álmaikat.

 

A legjobb ha felébredünk!

De ez már nem is álom, ez már kóma! 

De komolyan...

 

Hozzám sok ember érkezik álmaikkal.

A gond ott kezdődik, hogy a megálmodott dolgokat valóra kellene váltani. Ez nem könnyű... Sokan itt fordulnak vissza az álomgyárba, ott minden olyan egyszerű. De a gyakorlatban? Ott valahogy semmi nem ugyanaz.

„Majd hűtünk peltier elemekkel, az meghajtja a napelem...” - Hát persze! Próbáltad már?

„Egy szélkerékkel felszívjuk a vizet, szivattyúval felvisszük egy dombtetőre, onnan jön le... Nem kell házi-vízmű. Lefelé meghajt egy vízkereket és áramot termel...” - Aha, mesélj még kérlek...

Sorolhatnám.

 

Belefáradtam.

Belefáradtam a tanításba az „észosztásba”. Vannak itt elegen. Teszik is és a sok álmodó el is hiszi. A honlapok nagy része azonban hazugság. A valóságban – ha felébredtél és nyitott szemmel jársz - akkor egészen mást látsz, mint amit „hirdetnek”. Valaki erről is készíthetne már egy összefoglalót, körbejárva az „önellátókat” és megírva a valóságot...

 

Az álmodók elhiszik.

Ők mindent elhisznek, ami táplálja álmaikat. Van erre egy régi történetem...

 

A Mesterem mesélte:

„Bejön egy sértett ember az edzésre. Vélt vagy valós sérelmei hozzák. Elkeseredett, elfojtott indulatai őrlik...

Megkérdezi tőled: - Mester ezzel a karddal ketté lehet vágni egy embert? 

Mire te: - Ha kell... 

Óóóó, micsoda mester – gondolja a tanítvány. Ő ketté tudna vágni bárkit... Bármikor egy pillanat alatt! 

Majd ő megtanít. Tudni fogom móresre tanítani azokat a gazfickókat...

 

Bejön egy másik ember az edzésre. Csendes, jámbor lélek. Magát szeretné jobbá tenni és úgy gondolja itt majd tanulhat valami mély filozófiát...

Megkérdezi tőled: - Mester ezzel a karddal ketté lehet vágni egy embert? 

Mire te: - Ha kell... 

Óóóó, micsoda mester – gondolja a tanítvány. Ő ketté tudna vágni bárkit... De nem teszi! 

Micsoda bölcs, micsoda nagyszerű, megvilágosodott elme... Majd ő megtanít.”

 

Na ilyenek az álomgyárosok...

Bármit magukhoz vesznek, ami táplálja az álmaikat. Nézem a seregletüket, a lelkesedésüket... 

Istenem!

 

 

Ébresztő!!!!

A valóság is gyönyörű! Nem kell mindent elhinni, nem kell mindig ringatva lenni! Vagy jó meleg az ágy? Nem vetted észre, hogy nem puha párnák, hanem a langyos dagonya melege ölel körbe???

É b r e s z t ő !

 

De nem...

Ők csak álmodnak. Kómásan ténferegnek erre - arra, míg lassan eltelik az élet. Előadásokra járnak, cikkeket olvasnak, youtube videókat néznek... 

Alapvetően internetfüggők, ez az altató zene, a halk duruzsolás, vagy a mindennapi esti-mese... 

Van aki feláll a székből és elindul. Persze az okos-telefont, tabletet, laptopot viszi magával tanyára is. Mint a beteg az infúziós állványt...

 

Utazgatnak. Végighaknizzák az összes sámán-lovasíjász-öko-bió-ezoterikus-önfenntartó-önámító-tanyát és csoportosulást... 

Nedves bugyiban tapsolnak azoknak akik erre vágynak. A panelsámánoknak, gyógyítóknak, önámítóknak. 

Cserébe megkapják a biztatást: Aludj! Álmodj! Persze hogy lehet... Nézd én is megcsináltam! Élem az álmaim...

Miközben ők is csak kómás betegek. Némelyik már olyan régóta hogy el is hiszi, hogy ez a valóság.

 

Akik felébredtek - cselekvő, tevékeny emberek.

Ők nyitott szemmel álmodnak. Látnak. A megoldásokat látásból, tapasztalásból és sugallatból szerzik, nem az álomgyárból. 

Ők azok akik gyakran használják azt a kifejezést: „erre alszunk egyet”. Mert álmaikban útmutatást kapnak, hogy merre és miként. 

Reggel pedig frissen, szabadon ébredve megteremtik...

 

 

Hát így...