2015-1956

2015.10.23 13:36

59 év. Ennyi elegendő volt kiírtani egy nemzetet, a maradékot, meg abberált zombivá tenni.



1956



2015-2016

Sosem szerettem a nagy múltunkon merengeni, síránkozni. Sem Attilán, sem Árpádon, sem Nagy-Magyarországon, sem a közelmúlton. Mindig a jelenben éltem és a jövőt terveztem. 

Gyermekkoromban jelenként, a mindennapok részeként éltem meg, az őrsi foglalkozást. Voltam kisdobos, majd úttörő, jártam építőtáborban, úttörő-táborban. Ősszel alig vártuk a honvédelmi napokat, mely az iskolai tanítás része volt!



6-12 pont.


A vén kommunista síránkozása a szépidőkről.

Sosem voltam kommunista, sem a párt tagja. Muszájból sem. Pedig pár évig ezért nem kaptam fizetésemelést, és évekig várólistán pihentettek a tűzoltóságnál... Egyik nagybátyám '56-ban lelőtték, másik börtönbe került. Nagybáttyám akkor diszidált, amiért még 86-ban is kérdőre vontak az első lépcsős alakulatnál, ahol szolgáltam... Nem, nem nosztalgiázom. Arról írok hogyan éltünk. 


Bushcraft.

Angol kifejezés. Egyfajta "férfias játék" a mai világban, ahol a férfi férfinak érezheti magát és erről tanulságot tehet. Egyesek szerint durva szélsőség, vademberek, akik még nincsenek a rács mögött, de mindenképpen odavalóak. 


Fiatalon erdőt-mezőt jártunk. Egy darab nejlonnal elsátoroztunk egy hétig. Saját pecabotunkkal, magunk fogta csalival kihorgásztuk az ebédünket. Elég volt egy kis nejlon, egy pokróc. 

A hetes kenyér csemegének számított. Forrásvízet ittunk, fészket raboltunk, íjat, hajítófát készítettünk. Winnetou voltunk és Old Shatterhand. Annak az időnek bushcraftosai. Természetesnek számított, mint iskolában morzekódot, térképolvasást, menedéképítést tanulni... Tájékozódási versenyeken vettünk részt. A tanterv része volt, mint a szakkör. Ott tanultam meg hálót fonni, varrni, szöget beverni. Kertészkednünk nem kellett, mert mindenkinek volt otthon kertje, amiben szüleinek segített.



Pesti srácok


Honvédelmi napokon kézigránátot dobtunk, célba lőttünk, számháborúztunk...

Akinek ez nem volt elég, annak ott volt az MHSZ.


Jelen korunkban.

Jelen korunkban mindez aberrációnak számít. Utcákon férfiként félmeztelenül, kifesve, parókában, tűsarkú cipőben felvonulni nem az, de harcművészetre, lövészetre járni már mérhetetlen szélsőség. 

A mai társadalom nagyrésze lenézi a vadászokat, miközben nincs tisztában a vadászat etikájával és miértjével sem. Vegetáriánus barátaimnak nem lenne mit enniük, ha a vadászok nem védenék a vetést, a termést és nem ritkítanák a mérhetetlenül elszaporodott vadat. Nem tudják, hogy a villanypásztor és összeségében BÁRMILYEN vadriasztó semmit nem ér, ha egy szarvas-csorda, vagy egy disznó-konda kiszemeli magának a területet. Nem látják a híradóban a hetvenéves bácsi síró arcát, kinek két éjszaka alatt tette tönkre az éves munkáját a túlszaporodott vadállomány...



Szélsőség?


Szélsőséges minden, ahol megjelenik a fegyver, akár csak egy kés is.

Szélsőség bushcraftot tanulni, kicsit körültekintőbben élni, ne adj isten egy hétnél többre tervezni. Szélsőség egy karton konzervet, vagy tíz kiló lisztet vásárolni.

Nemrégen egy barátom meghívott egy - a tanyájukon tartott - kis bemutatóra, gyakorlásra, ahol a résztvevők maguk készítik el az ételeiket, természetesen a saját maguk által rakott tüzön. A meghívottak egy része jelezte, hogy ő nem képes erre. Volt, aki szerint egy ilyen program már eleve szélsőség...


Tüzet rakni?

A konzervdobozt a legtöbben ki tudják bontani, főleg ha van bontó. A nejlonzacskó feltépése sem jár még izületi vagy szallag sérüléssel. Most még. De tüzet rakni??? 

A hozzám érkező vendégek nagyrésze nem tud begyújtani a kályhába, sokan a meglévő tüzet sem tudják táplálni.

Mára az emberek nem képesek magukról gondoskodni. Az öngondoskodás kimerül a munkábajárás - fizetés felvétel - vásárlás szentháromságában. Még meg tudják nyitni a melegzuhanyt és a fogkrémet is önmaguk nyomják a fogkefére. Most még.


Lassú agónia.

A címben zombikról írtam. Európa és a benne lévő fogyasztói társadalom agonizál. Mai legszebb példa az új népvándorlás kezelése. Illetve a tehetetlenség. Ahogy Európa kezeli ezt a válsághelyzetet, úgy kezelné az európai ember az életében adódó válságot, beleértve a magyar társadalom jórészét. Természetesen válsághelyzetnek nem a wifi hiányát gondolom, vagy azt, hogy ismerőseink nem lájkolták kedvenc cicás képünket.


Ma még nem tudjuk pontosan mekkora változást jelent az új népvándorlás. De, hogy a világunk megváltozik az biztos!

59 év kellett ahhoz, hogy a pesti srácokból és pesti lányokból a Mónika show sztárjai kinevelődjenek. Mennyi időre lenne szükség ahhoz, hogy egy olyan generáció nőjjön fel, aki képes a saját tüzén, a saját maga által megtermelt (halászott, vadászott) alapanyagból elkészítenie ételét?

A hozzánk érkező bevándorlók többsége tudja ezt!

Képesek, gyerekkel, asszonnyal menetelni, éjszakákat a természetben tölteni. Az útközben talált dolgokkal túlélni egy viharos éjszakát...

Beköltöznek akár egy elhagyott romos házba, vagy buszmegállóba. Hátrahagynak BÁRMIT, ha szükséges a túlélésükhöz: felszerelést, sátrat, élelmet, drága kütyüt, íratait, az asszonyt vagy gyermeket! Vajon az emberi értékeket - becsület, hűség, bajtársiasság - mikor hagyták el? Viszi még valaki? Vagy már minden csak a legfőbb genetikai parancs: a túlélés?


Nézünk, de nem látunk.

Nézzük a híradót de nem látjuk szélsőségesnek mindezt. Ha egy polgártársunk kimegy egy hétvégére kipróbálni magát, az már szélsőség. Ha megtanul tüzetgyújtani, menedéket építeni? De miért? Mert nekünk nincs rá szükségünk? Többnyire ez a válasz.

Szerinted egy szíriainak volt két évvel ezelőtt? Ők mégis tudják.


Ötvenhatban fegyvert fogtak férfiak, nők, gyermekek. Megvolt a képességük. Jöttek a muszkák és szétlőtték a fél várost. De az emberek tüzet raktak és megfőzték ételüket. Harcoltak a szabaságukárt. Megvolt a képességük túlélni a változásokat.

Ma az emberek többsége még mindig nem tudta feldolgozni, hogy vasárnap zárva a tesco...




Géczy Gábor 2008-ban azt mondta:

"Ültessetek! Vessetek! Mert azt fogjátok enni, amit elültettetek és megtermeltetek." 

Vannak akik már érzik ennek az igazságát.


Én azt mondom: Tanuljatok meg tüzet gyújtani!



Áldás!



- Katsumoto -



(elnézést az elütésekért, hibákért, ha asztali géphez jutok kijavítom)