A Minta

2016.02.08 16:56

A Minta.

Keresem a címet mondanivalómhoz, talán ez a legmegfelelőbb.

 

A történet akkor kezdett el kirajzolódni a fejemben, mikor több barátom felhívott - ne adjam el a tanyámat. Meghallgattam az érvelésüket, majd én is elmondtam a magamét. De a lényeg kimaradt - a Minta.

 

Ha belépek a közösségi oldalra, azt látom, hogy ismerőseim, barátaim mind bölcs emberek...

Legalábbis a napi bölcsességek megosztása szerint.

Persze én is szoktam bölcselkedni, többnyire saját gondolataimat, vagy még fontosabb: megélt élményeimet osztom meg. Néha Mestereimet, barátaimat idézem, esetleg egy jó dalszöveget vagy írást és csak nagyon ritkán a bölcseket.

 

Kicsit baj van ezzel a sok bölcsességgel...

Persze nekem is jólesik, ha megerősít, megvigasztal, vagy éppen utat mutat egy ilyen megosztás, de úgy érzem ezek csak pillanatnyi bölcsességek. Körülbelül addig vannak ránk hatással, míg elolvassuk vagy megosztjuk őket.

 

Komolyan. Ez már egy jelenség: virtuális bölcsesség.

Na és kábé addig tart, amíg ki nem megyünk az életbe...

 

Megosztunk az állatok szeretetéről bölcseleteket, de nem vállalunk felelősséget egyetlen állatért sem. Megosztunk párkapcsolati, szerelmi bölcsességeket, miközben magányosan magunkra húzzuk a takarót...

Na ettől kapok frászt! Amikor olyan emberek adnak nekem párkapcsolati tanácsot, akik maguk is erre szorulnak. Vagy olyanok adnak gyermeknevelési tanácsot, akiknek nincs gyerekük - kilátásba se - vagy ha van, hát éppen pszichológushoz hordják...

 

Virtuálisan szinte mindannyian jó apák, jó anyukák, nagyszerű nők és férfiak vagyunk. Sőt, egyenesen hősök! Legalábbis a megosztásaink alapján.

 

Nagyszerűen értünk a párkapcsolatokhoz, csak hát az össze ellentétes nemű hülye hozzá és nem veszi észre nagyszerűségünk!

 

Szabó András Mesterem nagyon sokat tanított nekem, többek között azt, hogy mesternek lenni nem egy állandó állapot. Az csak egyetlen pillanata az életednek, amikor megteszel egy dan-vizsgát, aztán vannak gyenge pillanatok... A mester is náthás, folyik az orra, vagy ha megy a hasa éppen olyan büdös utána a mellékhelyiség, mint a tanítványok után. A mesternek is vannak rossz napjai... A férjnek is, a feleségnek is, az anyának is, az apukának is...

Amikor felhúzzuk a gyűrűt és kimondjuk az igent, az is csak egy pillanatnyi állapot. Utána egész életünkben tennünk kell érte, hogy ez az állapot megmaradjon, esetleg fejlődjön.

 

Virtuális bölcsesség...

Azt figyeltem, hogy azok osztanak meg legtöbbet, akik munkaidejükben neteznek. Monoton, rabszolga kis életükben ez a szárnyalás. Így igyekeznek rettegésüket leküzdeni. Rettegésüket, hogy elveszítik a munkahelyüket és ezzel a kártyavár összedől...

 

A gyermeknevelésről azok osztanak meg bölcsességeket, akiknek éppen a tablet előtt zombisul a kölke...

Az otthontanulásról azok, akiknek most sincs idejük gyermekükre...

A párkapcsolatról a legmagányosabbak...

Az öngyógyításról azok, akiknek tele a lakása gyógyszerekkel...

És sorolhatnám.

 

Az a szülő, aki gyermekének okostelefont-tabletet-számítógépet-tévét ajándékoz...

Egyrészt szabadulni akar kölykétől....

Másrészt drogdíler! Drogot ad a gyermekének, aki menthetetlenül rászokik. Később hiába próbálkozol, már nem tudod elvonni, maximum az agresszív elvonási tünetekkel szembesülsz.

Tudom, mert én is hibáztam. Van egy nagyfiam, akinek a laptopja az élettársa. Kilenc éves korában engedtem először gép elé... Lassan felnő egy nemzedék, akiknek harminc évesen nincs családja, helyette a számítógépével él.

 

 

Úgy gondolod a mai világban ez elkerülhetetlen? Hogy visszamaradott lesz, ha nem kap okos-telefont és nem ismeri az internetet? Bizonyára nehéz. De ha gyermeked legalább annyi időt tölt veled, sporttal, vagy a természetben, mint a gépével, akkor még nincs baj. De ha többet, akkor már drogos.

Ők már ezeket a virtuális bölcsességeket sem értik, amelyeket megosztasz...

 

Virtuális bölcsesség, virtuális kapcsolatok...

Értem én - álmodunk valamiről és virtuálisan próbáljuk megélni. Virtuális bölcsességünk által. De nem csak bölcsek nem vagyunk, hanem ráadásul még gyávák is vagyunk az igazi élethez!

 

Ezért adom el a tanyát...

Ne kelljen bekapcsolnom a tévét a gyereknek, amíg az állatokat etetem. Ne kelljen lefoglalnom mással, amíg "halaszthatatlan, rettentő fontos" dolgom van. Mint ahogy nagyon sok szülő teszi...

Egymást választottuk erre az életre, akkor olyan dolgokat csináljunk, úgy éljünk, hogy együtt tudjuk ezt megtenni. Kicsit túllőttem a célon, nagy lett a gazdaság. Semmi baj! Belátom a hibámat és változtatok...

 

Erről beszélt nekem Szabó András mesterem.

Hibázol, mert ember vagy. De akkor tudj változtatni és jóvátenni. Legyél a gyermekednek Minta.