A kutya és a farkas

2015.01.20 09:20

A sovány farkas kerülgette a falut mikor találkozott a kövér kutyával.

Kérdezi tőle:

- Mond csak kutya, honnan szerzed az ételt? 

- Az emberek adják. - felelte a kutya

- Biztos fáradságos munkával szolgálod meg. 

- Nem, dehogy. Nem fáradság ez, csupa kényelem. Csak őrzöm esténként a házat és ugatok.

- És ezért etetnek ilyen jól? Bizony ilyen munka nekem is jól jönne! Nekünk farkasoknak nehéz megszereznünk az ételt.

- Gyere csak velem - mondta a kutya - az én gazdám neked is ad enni.

Örvendett a farkas és elindult a kutyával. Már majdnem a házakhoz értek, mikor észrevette, hogy a kutya nyakán kopott a szőr. Megkérdezte mitől ilyen. A kutya először vonakodott válaszolni, majd azt felelte:

- A lánctól. A lánctól ilyen. Mert nappal láncra kötnek és az kikoptatta.

- Akkor a Jóisten áldjon! - mondta a farkas - ne legyek soha ilyen kövér, de engem ne verjenek láncra, inkább maradjak szabad!




Ez a mese jutott eszembe minap...


Amikor a Cserháti Szabadok Életközösség nevet választottam közösségünknek, volt aki kifogásolta a szabadok elnevezést. Megkérdeztem tőle miért? Azt válaszolta túl szélsőséges...

Szélsőséges ma szabadnak vallani magad és szabadságra törekedni. Egyenesen félelemkeltő.


A Mátrix első részét 1999-ben forgatták. Mondanivalójával számtalan honlap és értelmiségi foglalkozott. Kielemeztük üzenetét, talán meg is értettük. Csak éppen nem változott semmi. Azóta "elcsépelt" lett, ha felhozod lehurrognak.

A minap is szóbakerült a modern rabszolgaság, amiben az emberek jelentős része él. A kávészünetben beszélgetnek a mátrixról, a szabadságról, a rabszolgaságról, vagy még mélyebb spirituális dolgokról, aztán visszamennek "szolgálni". Mert a szolgálatukért viszonylagos biztonságot kapnak. Mit számít a lánc!

Az üzletek polcain lévő "élelmiszer" nem függ az időjárástól, nem veri el a jég, nem öli ki az aszály, nem viszi el a kártevő. (Még annak sem kell.) Lakásunk - szándékosan nem otthont írtam - kényelme, a napi rutin, az állásunk, hogy van aki helyettünk döntsön...

Ha pedig nem bírnánk már a lánc szorítását, akkor majd elmegyünk valahová, ahol szabadságot álmodunk magunknak. Jól fogjuk érezni magunkat a jógán, mantra körben, vagy más spirituális gyülekezetben, hiszen nem vagyunk egyedül. Olyan jó ezt érezni, hogy társaim vannak: a többi kövér kutya.


Az emberek néha nem is tudják mit tesznek, mit szolgálnak ezekben az egyre divatosabb spirituális csoportokban. Mozdulatokat tesznek, szavakat mormolnak, melyek jelentéséről fogalmuk sincs. Varázsolnak!

Tudattalanul hajtják végre a mágikus mozdulatokat és mondogatják a szavakat, melyekkel lehet, hogy éppen a túlvilág, kapuját nyitogatják. Szellemeket, erőket idéznek meg, erőt táplálnak beléjük, hogy az hatni tudjon e világban. Szolgálnak, bár azt hiszik szabadok.

Vigyázzunk ezekkel!


Értem én a természetes vágyat, de nem lenne egyszerűbb visszatekinteni nagyszüleink, dédszüleink milyen életet éltek? Az ő spiritualitásukra. Miért idegen, ismeretlen dolgokat követünk, táplálunk, éltetünk?

Sokan úgy gondolják, hogy a béke és szeretet útját járják, de lehetséges, hogy fekete mágiát gyakorolnak.


Mennyei próféciák...

Legalább húsz éve ismerem a tanítását, a felismeréseket. Az első, "a kritikus tömeg".

Igen, ez igaz. Mint a "ne átkozd a sötétséget, gyújts világosságot" elv is. És igaz Jézus, Buddha tanítása és igaz a szeretet útja. De vegyük figyelembe, hogy gyufánkkal hány gyertyát gyújthatunk meg? Hogy ezek a gyertyák a sötétségben mennyire világítanak? A fénynél látjuk egymás arcát, a távolban még körvonalak is rajzolódnak.


A kritikus tömeg a másik oldalon tengerré duzzadt.

Míg te a fényt és a szeretetet őrzöd, a világ lassan elsötétült. Tibetet már elvesztettük! Ne akard hát megmenteni a világot és ne hidd, hogy gyertyád fénye mindent megvilágít. Te nem vagy Jézus. Ne vidd gyertyádat a viharba, mert még ez a láng is elalszik. Koncentrálj magadra és azokra akik e fény köré gyűltek. Itt van a melegség, a szeretet, ehhez nem kell klubbokba járni. Jó az új ismeretség, de mi van a családdal? Erősödjetek, melegedjetek a szeretet lángjánál.

De ehhez először vegyétek le a kutyaláncot.




-Katsumoto-