A fény ünnepén

2014.12.21 21:42

Ülünk a szomszédommal a tanyája teraszán és ötéves, eperfa hordóban érlelt szilvapálinkát iszunk.

Nézzük a naplementét, majd az előbukkanó csillagokat.


Nem készültem az esti beszélgetésre, csak "ittragadtam". Kicsit fázom az egyszerű katonai zubbonyban, ez sem természetes. Nagyon kellene fáznom, így téli napforduló idején, de nappal még 16 fok körül volt és ma éjjel sem fog fagyni. 

Míg a szomszéd pálinkát tölt, leveszem a ház előtt álló terepjáró üléséről a racka prémet és magamra terítem. Mintha egy hősugárzót kapcsoltam volna fel, azonnal fűt. Iszogatunk.


Szerinted mi lesz? - teszem fel a kérdést.

Ő pedig elkezd válaszolni. Nem kérdi mivel mi lesz, hanem sorolja a válaszokat. Kezdi a fidesszel, a gazdasággal, az unióval, az oroszokig bezárólag. Minden válasznak egy a lényege: ezt beszoptuk.

Utóljára marad a klímaváltozás.


Mostanában kevés szó esik róla, mi meg már nem tudunk mit mondani.

December van, mindjárt karácsony, a lovak meg tele vannak kullancsokkal. A moly mindent ellep, repdesnek az import katicák, a pockok meg lassan megesznek mindent. Olyan, mint valami bibliai apokalipszis.

Ezen még elrágódunk és megegyezünk abban, hogy leszarjuk Orbánt, Putyint és Obamát, mert ezek a kis istenek semmik ahhoz képest, amit a természet anya produkál.


Amikor már nincs miről beszélni, hallgatunk.

Aztán eszembe jut valami, ki is mondom: 

- Te, azért én nem bánok semmit!

- Valahogy nagyon jó időben születtünk. 

- Annyit éltem, mint más öt életen keresztül. Emlékszel...?


És innentől átcsap amolyan Cseh Tamásos hangulatba.

Antoine és Desire ül a teraszon és pálinkázik.


Egymást váltva mesélünk. "Emlékszel? Ugye emlékszel...?"

A kokom listára? Az első számítógépre? ZX, C64, +4,... egy dácsiát lehetett kapni érte. Aztán a 286, 386, 486-osok. Kazettás beolvasó, nagy flopy, kis flopy? Megvan?

A videómagnó? Az első internet? 1.44, 2.88-as modem?

Katonaság? Az udvarlások? Óóó azok az udvarlások! Mikor még a férfiak udvaroltak a nőknek és nem fordítva.

A hidegháború? 

A "rendszerváltás"? Taxis blokád?


Lassan elérünk a jelenig.

Szép életünk volt. Jókor születtünk, hogy ennyi mindent megélhettünk.

Aztán a gyerekekről beszélgetünk. Mindkettőnknek három-három van.

Már unokáznunk kellene, "ennyi idősen" már gyermekeink voltak, nekem kettő. Unokára persze semmi esélyünk nincs. Én még szerencsés vagyok, így ötven évesen a három éves fiammal, mintha az unokám lenne. Szeretem is nagyon és a figyelmem is egészen más már ebben a korban.


Nincsenek unokáink, mert gyermekeinket úgy neveltük, hogy magas a mérce. Mások, mint a korosztályuk, más értékrendet láttak szüleiktől. Egy ideig gyermekeinkről beszélgetünk, mindketten büszkék vagyunk rájuk.


Barátom kiüríti poharát, majd megszólal:

- Meg is értem a lányom, ha nem akar szülni. Minek? Hova?

Szíven üt, de hallgatok. Magamat juttatja eszembe. Elmerengek.


Megéltük a hidegháborús fenyegetést. Voltunk katonák, hordtuk a "személyi dózismérőt". Ráadásul én pont akkor voltam katona, mikor a cserno-bili kiborult...

Rohangáltunk a vegyvédelmi ruhában, gyakoroltuk az atomvillanást. Hogy lehet azt gyakorolni? Jó kérdés.


Nem akartam én sem gyermeket. Hova, minek? - ugyan az a kérdés. 

Aztán másképpen alakult.

Megszülettek, felnőttek. Esténként fürdettem őket, játszottam velük, mesét olvastam. Aggódtam értük és örültem sikereiknek. Kijárták az iskolát, nagyra nőttek. Láttam az első szerelem hatalmas világfájdalmát, fogtam a kezét, míg lázasan aludt, vagy az orvos gipszelte.

Nem hamvadtak el egy villanásban, nem lélegeztek be rádióaktív port, ami lassan belülről rothasztja szét az embert. Nem szaggatták testüket lövések, nem amputálták végtagjaikat, nem kínozták és erőszakolták meg őket.

Boldogságot hoztak ősz fejemre, bár akkor amikor fogantak, ezt nem lehetett előre tudni.


Ülünk a teraszon, a világ éppen feje tetejére áll, de ki nem szarja le.

A pálinka jó, már én sem fázom, az égen gyönyörűek a csillagok.

Este még edzés, addig ki kell józanodnom és holnap is lesz nap.

Biztosan lesz még holnap és biztosan születnek még gyerekek.


Majd ezt kérem a Jézuskától!



-Katsumoto-