A Becsület

2016.02.05 23:59

 

Mit jelent ma a Becsület?

 

Ezen gondolkodtam, úgy érezvén becsültemen csorba esett...

Van e még a mai világban becsület?

Régen volt. Parasztbecsület, betyár becsület... A nyelvtanunk még őrzi a fogalmakat.

 

Úgy érzem nekem van becsületem és úgy érzem másnak is. 

Ma éppen hitet adtam annak, hogy egy barátomnak van becsülete. Majd idővel ez elválik, de most próbálok hinni benne.

A becsületet ugyanis senki el nem veheti. Sajátod, őrizhated, de néha anélkül, hogy elveszítenéd, kívülről mégis csorbúlhat...

 

Manapság, az egyre hitványodó világban számtalanszor éri sértés a becsületünket. Sötét, buta, rosszindulatú emberek sértenek meg benne nap, mint nap, hogy kéjelegve onanizáljanak örömükben. Örömükben, mikor hitványságukkal fájdalmat, keserűséget, bánatot vagy akár anyagi veszteséget okoznak nekünk, vagy szeretteinknek. És itt felmerül a kérdés, hogy kell e elégtételt vennünk...

 

Mivel annyira spirituálisak lettünk, simán elfogadjuk, hogy bárki, bárhol, bármikor, - a szánkba szarjon!

Mert majd a Sors... Meg a Jó Isten... Meg a Karma... Csak nekünk ne keljen...

"Ne ítélkezz!" "Dobj vissza kenyérrel" és a hasonló önigazolások.

Önigazolások - gyávaságunkra!

 

Mert régen ilyenkor kardot, pisztolyt rántottak volna...

 

"Hej Joe! Kezedben a fegyverrel mond hova mész?"

A Hagakuréban olvastam az alábbi történetet: Egy legyőzött Klán tagjai hosszú hónapokig tervezték az elégtétel. Majd Rárontottak az ellenségre és lemészárolták óket... Utánna nem futottak el az igazságszolgáltatás elől és elfogadták a (halálos) ítéletet. A szerző mégis elítéli őket... Szerinte túl sokat vártak, a tervek, a készülődés helyett azonnal elégtételt kellett volna venniük. Akár úgy, hogy ott hősi halált hallnak.

Hol van ma már ez a szemlélet?

 

Félünk.

És félelmünkben magyarázatokat és kifogásokat keresünk. 

Olykor nagyon intelligens, olykor nagyon spirituális magyarázatokat. 

 

A nyugati világ erkölcse valahol egyre inkább a szaros pöcegödörre melékeztet. Ha megpróbáljuk megőrizni becsületünket, majd lesznek sötét, bunkó alakok, akik megpróbálják mindezt besározni. 

 

 

"Van e jogunk vágni és mikor kell vágni?" - kérdezte egy miszogi alkalmával "Csendes Víz".

Igen van és mindig későn vágunk - volt a válaszom, hosszú gondolkodás után. És tudtam, hogy vesztettünk.

Ahogyan Európa is elveszett, elsodorja majd egy szélsőséges "erkölcs". 

De jól van ez így. Egy idő után elsimulnak a hullámok és beáll a Rend. A szélsőségek finomodnak és ismét lesz erkölcs.

Meglehet, azt már én nem érem meg.

 

 

Áldás!